Hogy látva lássunk, értve értsük a sulykolandó üzenetet: a baj nem itt, nem a bennünket kormányzókban van, hanem valahonnan messziről érkezik ide.

Jobb helyeken ezt parasztvakításnak hívják.

Nem kétséges, hogy a Financial Times az üzleti lapok legjobbika. De ha Magyarország miniszterelnökének azért kell olvasnia ezt az újságot, hogy a világ történéseiről hiteles képet kapjon, az több mint lesújtó kritikája a teljes kormányzati apparátusnak, a milliós tanácsadói szerződésekkel kitömött kormány közeli szürkeállománynak, és mellesleg az Európai Unió - általa is használható - infrastruktúrájának. (Mennyivel olcsóbb lenne az állam egy kormányfővel és egy darab éves Financial Times-előfizetéssel...)

De mi is itt élünk, ráadásul olvasunk és írunk is, és tudjuk, hogy nem a szürkeállomány vagy az információellátottság terén tragikus a helyzetünk.

Csak a Heti Válaszban rendszeresen megnyilvánuló szakértők elegendő érvet sorakoztattak fel amellett, hogy miért tarthatatlan a költségvetés éppen aktuális változata.

Szeptemberben még a háromszázalékos gazdasági növekedés tervezését minősítettük dőreségnek (merthogy a pénzügyminiszter Veres János szerint akkor ez tűnt 2009 realitásának). Heim Péter, az Aegon Vagyonkezelő vezérigazgatója már októberben nulla körüli inflációt prognosztizált, szemben a - mára megbukott - kormányzati négy százalékkal. Novemberben - ugyancsak a költségvetés elfogadása előtt - Mellár Tamás olvasta ki a KSH adataiból, hogy az egyszázalékos GDP-csökkenés helyett 3-5 százalék valószínűsíthető. Annak belátásához meg szakértőnek sem kell lenni, hogy az illetékbevételek 2008-as bázisértéken tartása kész átverés, önbecsapás akkor, amikor mindenki az ingatlanpiac beomlására készül. És folytathatnánk a sort.

És most megint előre szólunk, hogy csak a fent leírtakból legalább 6-700 milliárdos költségvetési bevételkiesés következik, szemben a kormányzati körökben emlegetett 150-200 milliárddal.

Azt pedig csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a válságtúlélési esélyeink nagyságrendekkel lennének jobbak, ha a kormány nem löki félre a Matolcsy-csomag keretében közreadott adócsökkentési és gazdaságélénkítési javaslatot, s nem csak az IMF-vezérigazgató látogatása nyomán áll neki az adórendszer átalakításának.

De mintha Gyurcsány számára a pillanat megnyerésén kívül más politikai cél nem létezne. December közepén a miniszterelnök teátrálisan rázogatta pénzügyminisztere kezét, miután az ellenzéket színlelő SZDSZ az MSZP-frakcióval karöltve elfogadta a költségvetést. Aztán nem telt bele három hét, s a szakértőink által megírtak beigazolódtak. A költségvetés fejreállt.

Gyurcsány Ferenc kormányzása idején - nem először - a miniszterelnök nyert, az ország pedig súlyosan veszített.

Bármit ír is a Financial Times.