A tanulmány - amely a valaha elkészített egyik legnagyobb és legrészletesebb - több mint 200 lehetőséget sorol fel 10 gazdasági szektorra és 21 földrajzi régióra bontva, amellyel 2030-ig 40 százalékkal az 1990-es értékek alá csökkenthető az üvegházgázok kibocsátása.

2030-ig a szél, a nap, és egyéb fenntartható megújuló energiaforrások biztosíthatják a globális energiaigény mintegy egyharmadát; a jobb energiahatékonyság több mint negyedével csökkentheti az üvegházgázok kibocsátását, valamint az erdőirtás a fejlődő országokban - amely az egyik legfőbb kiváltó oka a klímaváltozásnak, és az egyik legnagyobb veszély a fenntartható fejlődésre nézve - majdnem teljesen megszűnhetne. Mindennek a költsége a globális GDP kevesebb, mint fél százalékát teszi ki.

"A McKinsey tanulmány megmutatja egyszer és mindenkorra, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések nemcsak rendkívül sürgetőek, de megfizethetőek is" - nyilatkozta Magyar Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. "A számokból világosan látszik: nemcsak hogy átállhatunk egy alacsonyabb szénkibocsátású gazdaságra, de a költségek is kezelhetőek."

Minthogy a kormányok jelenleg a globális gazdaság újjáépítésén dolgoznak, megvan az egyedülálló lehetőségük, hogy egy alacsony szénkibocsátású gazdaságot építsenek ki, amely munkahelyek teremtése mellett az éghajlatot is stabilizálni fogja. Alacsony szénkibocsátású technológiák és termelési modellek már ma is léteznek, és a gazdasági mellett környezetvédelmi hasznuk is van.

Amikor a világ vezetői decemberben találkoznak Koppenhágában, hogy megállapodjanak egy, a klímaváltozásról szóló globális egyezményben, nem lesz mentségük a tétlenségre. A WWF szerint a vezetőktől elvárható, hogy alacsony szénkibocsátású gazdasághoz vezető intézkedéseket vezessenek be. "Csak így lehet esélyünk az éghajlatváltozást a kritikus 2°C-os szint alatt tartani" - tette hozzá Magyar Gábor.

A McKinsey tanulmányt tudósok, közgazdászok és szakértő testületek - köztük a WWF is - alaposan kommentálták. A tanulmány az eredményeket egy "csökkentési költséggörbe" formájában mutatja be, amely grafikusan illusztrálja azokat a lehetőségeket, ahol a leginkább költséghatékony széncsökkentést lehet véghez vinni. Ezek közé tartozik 14 milliárd tonna széndioxid-kibocsátás megtakarítása a szén alapú erőművek - többek között - létező, és tisztának bizonyult megújuló energiákkal való kiváltásával; további 14 milliárd tonna fenntartható földhasználattal a mezőgazdaságban és az erdészeti szektorban; valamint 11 milliárd tonna az energiahatékonyságból. McKinsey ezen felül még azonosított 9 milliárd tonna potenciális kibocsátás csökkentési lehetőséget, amelyeknek vagy magasabb a költsége, vagy olyan viselkedésbeli változásokkal járnak, amelyeket nehéz számszerűsíteni.

A tanulmányban McKinsey minden szektorban megvizsgálja a költségeken és a kibocsátáson alapuló lehetőségeket, az atomenergiát is beleértve. A WWF úgy gondolja, hogy az atomenergia költségeit alulbecsülik. De még fontosabb, hogy az atomenergia nem életképes lehetőség, figyelembe véve a nukleáris technológiák terjedését, a magas radioaktivitású hulladékot és a plutónium szivárgások veszélyeit is. További lényeges kibocsátás-csökkentés lehetséges a kombinált hő és energia (CHP), a biomassza-alkalmazás, a jobb energiahatékonyság, és az alacsony szénkibocsátású termékek által, amelyek meg fogják védeni az éghajlatot atomenergia szükségessége nélkül is.

A WWF üdvözli a tanulmány lényeges eredményeit, amelyek megmutatják, hogy ha az összes technológiai megoldást áthelyeznénk a gyakorlatba, lehetséges volna az üvegházgázok kibocsátását 2030-ig 40 százalékkal az 1990-es értékek alá csökkenteni. Ez egyenlő a jelenlegi kibocsátás 70 százalékos csökkentésével, ami elegendő lenne ahhoz, hogy a hőmérséklet globális emelkedését a 2°C-os szint alatt tartsuk. A 2°C ugyanis az a határérték, ami alatt még elkerülhető a klímaváltozás visszafordíthatatlan, katasztrofális hatása.