- Tavaly azt mondta: a népszavazást újabbak követik, s egyre növekszik a társadalmi ellenállás. Nos, már az Albert házaspár kezdeményezéséből sem lett semmi.

- A népszavazás hozta, amit vártam tőle. Annyian mentek el, mintha parlamenti választás lett volna - erre még nem volt példa Európában. A koalíció is megbukott, mert akik szavaztak, nem háromszáz forintokra, hanem egy politikára mondtak nemet. Az SZDSZ vette ugyan magára - mintha az ő prioritásait utasította volna el a nép -, holott az egész kormányét. Más, demokratikus országban ilyenkor a kormány maga ajánlotta volna fel a lemondását. Azóta is vesztésre áll az egykori koalíció.

- Nem is annyira egykori: Gyurcsány összetoborozta a parlamenti többséget.

- Nem az az érdekes, ami a politikában történik, hanem ami lent, a társadalomban. A népszavazással elkezdődött valami, és azóta is tart: soha korábban nem láttunk olyan összefogást, mint most év végén a közalkalmazottak körében, amikor együtt sztrájkolt-tüntetett rendőr, tűzoltó, tanár, vasutas, APEH-dolgozó.

- Aztán megállapodtak a kormánnyal, s szépen hazamentek.

- A politikai döntések önmagukban nem érdeklik a hétköznapi embert, mert nincs ideje foglalkozni velük. Bejelentették november végén, hogy a közszféra kevesebbet kap, csakhogy aztán még mindenki megkapta a 13. havi bérét. Amikor azonban valóban kevesebbet ér a fizetés, két-három hét alatt leesik a tantusz. Márpedig február elején már érezni majd az újabb megszorítást. A visszapótolgatós politikát ráadásul nem folytathatják.

- Mert?

- Mert Dominique Strauss-Kahn IMFvezérigazgató nem véletlenül jött ide a múlt héten. A Valutaalapot nem sikerült átverni az egyszázalékos visszaesési prognózissal. Ha viszont a kormánynak legalább háromszázalékos recesszióval kell számolnia, akkor nem lesz tartalékosztogatás. Ezzel a válságkezelő politikával ráadásul, amely továbbra is nyomja lefelé a gazdaságot, nulla esélyünk van a kilábalásra, ahogy erre az OECD év végi jelentése rá is mutat. Eszerint a fordulat leghamarabb 2010 végén indulhat be Európában, kivéve néhány országot, ahol a válságot rosszul kezelik - utóbbiak között Magyarországot említik elsőként. Gyurcsányék azt teszik, amit a '29-es válság után Európa tett, s nem azt, ami Amerikában sikert hozott, s amire Obama is készül: New Deal, a gazdaság új fejlődési pályára állítása, a leszakadt rétegek felzárkóztatása. Holott a válság kezelésének leghatékonyabb módja most is a rászorultak pluszjövedelemhez juttatása. Olyanoké, akik azt azonnal élelmiszerre, cipőre költik. Nálunk a fordítottja történik. Nem elég, hogy már tavaly hárommilliónyian éltek a létminimum alatt és környékén, de épp most szakad majd le az a második, szintén hárommilliós réteg, amely mostanáig tartani tudta magát. Decemberben harmincan, januárban negyvenen fagytak meg. Nemcsak az utcán, az otthonukban is.

- Korábban is fagytak meg emberek otthon, csak most harapott rá az ügyre a sajtó.

- Nemcsak erről van szó. Másfél éves nadrágszíjhúzatás után újabb megszorítást a nyakába varrni annak a lakosságnak, melynek harmada már leszakadt... Ha például valóban leveszik a tizenharmadik hónapot a csecsemőgondozók béréből, ők a létminimum alá kerülnek. Ha úgy adódna, maga is rájuk bízná a hat hónapos csecsemőjét.

- Megszorítás szinte mindig volt, kezdve Bokrossal...

- A Bokros-csomag legitim volt legalább abban az értelemben, hogy mindenki tudta: a kádári kölcsönöket egyszer vissza kell fizetni. Másrészt akkoriban voltak még tartalékok, amelyeket a hetvenes-nyolcvanas években halmoztak fel az emberek. A kétkezi munkások többsége vidéken például saját házban élt. Ma Győr környékén munkával rendelkező emberek költöznek ki vaskályhás víkendházba, mert a városi lakás fenntartása elviselhetetlenül drága. Ezek nem romatelepek! Bizony, Magyarország is halad az éhséglázadások felé. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha a társadalom a kezébe veszi az irányítást. Például: a helyi termelőket kell helyzetbe hozni, a helyi energialehetőségeket kiaknázni, vagyis rehabilitálni a falut...

- Minek? Falura nincs szükség - mondá a szabad demokrata Mihályi Péter.

- Utoljára Ceauşescu száján jött ki hasonló. Önmagában a tény, hogy valaki felülről akarja eldönteni, legyen falu vagy ne, a Rákosi-éra hangulatát hozza vissza. Csakhogy már nem diktatúrában élünk, mi több, az ipari társadalom felülről diktált, technokrata fejlődési modellje végleg kimerült. Ez a jelenlegi válság legfontosabb üzenete. Kikényszeríti azt a paradigmaváltást, aminek eredményeként egy új, energiatakarékos, alulról indukált, fenntartható fejlődési pályára állhatunk. Ez az Obama-féle Apolló-projekt lényege. Mi is megléphetjük, amit '89-ben elszalasztottunk, azaz ugorhatunk egyet.

- Ezen mit értsünk?

- A zöld modernizációnak nevezett paradigmaváltáshoz Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik. Elég a geotermiai készletünkre gondolni, melynek jelentősebb része a Tiszántúlon, az ország legleszakadóbb térségében található. Ennek kiaknázása révén a régió, sőt a fél ország lakossága olcsóbb fűtéshez, rengeteg munkahelyhez juthatna. Hasonlóképpen: Magyarország a vízenergiájának mindössze tíz százalékát hasznosítja. Azonnal el kellene indítani a mini vízierőművek építését, vagy a szemétből, forgácsból, hulladékból energiát előállító kis üzemekét. Az ipari fogyasztókat nem tudjuk leszedni a gázról, a lakossági fogyasztás 80-90 százaléka viszont gond nélkül átállítható alternatív energiára. Bécsben feleannyi a távfűtés, mint nálunk, mert elégetik a szemetet, abból nyernek energiát. Ha mi is átállunk, nő a helységek autonómiája, munkahelyeket teremtünk, és függetlenebbek leszünk az egykori nagy Szovjetuniótól. Ahhoz tehát, hogy Magyarország a válság nyertese legyen, el kell zárni a csapokat odafent: az uniós pénzt nem a valós ár négyszeresén számlázott autópályákra, luxusberuházásokra, milliárdos szakértői díjakra, méregdrága metróra kell költeni, hanem a helyi alternatívenergia-lehetőségekre.

- A Fideszt meg tudja győzni arról, hogy szembemenjen a nemzetközi gáz- és olajérdekekkel?

- A Fidesz erre készül. A helyzet nem engedi, hogy mást cselekedjenek. Nézzük, mit tettek az önkormányzatok! Amit a kormány nem: elkezdtek válságot kezelni. Sok helyen lemondtak a tiszteletdíjak egy részéről, a reprezentációs költségekről, eltekintenek az iparűzési adótól, előre hozzák azokat " a beruházásokat, amelyek csak jövőre lettek volna esedékesek. Ezt csinálja Európa, csak a magyar kormány nem.

- A Fidesznek volt már "kérdezzük meg az embereket" akciója. Sem helyi programok, sem győzelem nem lett belőle. Biztos, hogy jó ötlet az alulról építkezés?

- Most nem általános kérdésekről van szó, hanem arról, hogy konkrét problémákra milyen helyi válaszok születhetnek. Ami az energiát illeti, sok településen nekiálltak a helyi lehetőségek feltérképezésének. Hasonló a helyzet a sporttal is. Fennhangon hirdetik az egészséges életmód fontosságát, miközben akinek nincs pénze, nem jut el sportolni. Ismert az is, hogy a diákok felső tagozatban sem értik az olvasott szöveget. Íróasztal mellett ki lehet ötleni olyan megoldásokat, hogy lassan már olvasásból fognak érettségizni a gyerekek, csakhogy így idiótákat képzünk: aki nem tanul meg időben olvasni, nem tudja majd a szintaxist, anélkül pedig nem lehet gondolkodni. Novemberben elindítottam a Merre tovább, Magyarország? fórumsorozatot, és azt tapasztaltam, hogy megvannak helyben az ötletek.

- Hallgatjuk.

- Kiderült például, hogy rengeteg nyugdíjas pedagógus foglalkozik már ma is gyerekekkel. Így született meg az első fórumon a "Minden gyerek olvasson!" kezdeményezés. Tatabányán a sportegyesületek vállalták: az óvodákban edzéseket tartanak, amit azóta sikerült az iskolákra is kiterjeszteni. Ebből lett a "Minden gyerek sportoljon!" kezdeményezés. A bonyhádi fórumon pedig világossá vált: a gyerekéhezést bizony fel lehet számolni. Nem huszonöt év alatt. Rögtön. Ebből született a "Minden gyerek lakjon jól!".

- Miből?

- Létrehozták a nyitott menzát. A gyerek bemegy, eszik, a kutya se kérdezi tőle, be van-e fizetve. Egy hónap alatt kiderült, hogy belefér - jó harmincszázalékos tartalék van a rendszerben. Elég lenne, ha mindenhol megkérdeznék, ki mennyit kér. Így nincs anynyi kidobott maradék, ugyanannyiból többen is jóllaknak.

- Mégiscsak van ingyenebéd?

- Van, és még csak meg sem kell alázni senkit.

- Csakhogy így egy idő után valószínűleg senki nem fizet majd be, és nem lesz miből főzni.

- Dehogynem, hiszen aki tud fizetni, nem kell, hogy többet adjon, mint eddig. Sőt. A gyermekétkeztetés Magyarországon két cég kezében összpontosul. Miért is kellenek ehhez ilyen nagy vállalkozások? A helyi termelőket bevonva egy nonprofit szervezet meg tudná oldani az egészet. Kialakult egy alternatív megoldás, amellyel egyszerre érnénk el, hogy a helyi termelők megrendeléshez, a gyerekek pedig olcsóbb, de jobb minőségű ételhez jussanak. Ezzel olyan alapproblémát lehet orvosolni, amire 1992 óta képtelen bármelyik kormány.

- Egy fecske nem csinál nyarat.

- De. Jön utána a többi is. Megkerestek a gazdakörök, s most szociális boltot hoznak létre. A szabályokon persze változtatni kell, mert nonszensz, hogy az adományok után áfát kell fizetni, hogy friss tejet nem lehet eladni...

- A szabályok módosításához választást kell nyerni.

- A Fidesz épp ezzel a programmal fog választást nyerni.

- Hacsak nem jön egy "Rosszabbul élünk mint négy éve" plakát a kampányban.

- A demokrácia nem állapot, hanem tanulási folyamat. Miért épp a Fideszről nem tételezzük fel, hogy tanult a hibáiból?

- Csakhogy Gyurcsány Ferencet sokszor leírták már, mégis sikerrel vette az akadályokat. Biztos benne, hogy a szocialistáknak semmi esélyük nyerni?

- Számukra ma is az a kérdés, képesek-e elkerülni az MDF 1994-es sorsát. Az emberek bajban vannak, tudják, kik a felelősek ezért, az ideológia meg már réges-régen nem érdekli őket.

- Pedig Gyurcsány éppen ideológiai húrokat kezd pengetni: konzervatív fundamentalista fordulattól óv, '68 "vívmányait" félti.

- Ki is volt az, aki a '68-as értékek folytatójának tekinthető Dialógus Csoportot KISZ-vezetőként ellehetetlenítette, még a pécsi egyetemen? Gyurcsány Ferenc. Úgyhogy ő csak ne vegye szájára '68-at! Amúgy teljesen mindegy, mit mond. Még nincs itt a globális válság - az autógyárak leállásán kívül még csak azoknak a hibáknak a következményeit érezzük, amelyeket ők és a jegybank vétettek. Soha ennyi kis- és középvállalkozás nem csődölt be, leállt a gazdaság. Ez a kormánynak köszönhető, még nem a globális válság hatása. A következő két-három hónapban már az is érezhető lesz. Az MSZP támogatottsága könnyedén lecsúszhat tíz százalék alá.

- Nagy tüntetésekre számít?

- Inkább arra, hogy bedobják a törülközőt. Hogy a mezei, nem listás szocialista képviselők közül húszan megszavazzák a parlament feloszlatását. Ők is tudják, hogy aki ezt felvállalja, jobban jár, de az MSZP is nyerne rajta úgy 3-4 százalékot. Ráadásul, ha nem így tesznek, az elkeseredés a Jobbik malmára hajtja a vizet. Ezért, ha a felelősségérzet csírája megvan még azokban a szocialista képviselőkben, akik 1992-ben a Tégy a gyűlölet ellen mozgalomban részt vettek, tudniuk, érezniük kell: eljött a pillanat, amikor fel kell állni.