Két választás Magyarországon

Létrehozva: 2009. január 29., 07:50	nyomtat	küld

Az önfeloszlatás ötletével akkor érdemes előállni, ha van esély a kezdeményezéshez megnyerni a képviselők többségét, vagy ha a kezdeményező a maga számára kedvezően tudja alakítani a politikai napirendet. Az MSZP és az úgynevezett SZDSZ - utóbbi elnöke egy nap alatt változtatta meg véleményét - állásfoglalása az eleve legvalószínűbb forgatókönyv megvalósulását vetíti előre: a Ház elutasítja a fideszes indítványt. A polgári ellenzék számára kedvező friss felmérések és időközi választási eredmények inkább csökkentik az országgyűlési mandátum lerövidítésének esélyét. Hiszen a szocialistáknak, a szabad demokratáknak és az MDF-eseknek ezeket látva egyaránt van okuk rettegni egy közeli megméretés lehetőségétől. De vajon miből gondolják, hogy jövő tavaszig meglelik az elveszett varázspálcájukat? A két kis párt számára idén nyáron így is, úgy is eljön az igazság pillanata, s különösen az "SZDSZ" kalkulálhat azzal, a választók honorálnák, ha az ő merész fellépésük segítene feloldani a kormányt hatalmon tartó, de az érdemi cselekvést bénító patthelyzetet.

Gyurcsány Ferencnek a saját táborából egyre többen javasolják, hogy az esélytelenek nyugalmával készüljön a 2010-es voksolásra, s igyekezzék szépen veszíteni, azaz a pillanatnyi népszerűség szempontjait félretéve váltsa valóra a legmerészebb bokrosi álmokat is. Megszorítás, kiadáscsökkentés, radikális és fájdalmas "reformok". Csakhogy a baloldal vezére nem így gondolkodik, ő jövő tavasszal is nyerni akar, azt pedig, hogy ezért mi mindenre képes, már megtapasztalhatta az ország. (Az MSZP klientúrája is az utolsó pillanatig habzsolni szeretné a kormányzati lét élvezeteit.) A gyurcsányi kampánygépezet hatásosságát sem illik lebecsülni, ám a vesztésre álló mérkőzés megfordításához szükséges osztogatásnak furcsa módon mintha éppen az ősszel felvett hatalmas hitel szabna határt. A valutaalap vezére azonnal itt termett, mihelyst azt látta, hogy a kormány kompenzáció címén visszaadta a közalkalmazottaknak a 13. havi juttatás nagyobbik részét.

A kabinet hiteltelensége miatt a költségvetés nem pumpálhat pénzt a vegetáló gazdaságba, mert drámai következmények nélkül nem növelhető nagyobb mértékben a hiány. És ha ez még nem lenne elég, a válságmenedzser szerepében tetszelgő miniszterelnök bármit mond, azonnal elővehető tőle egy olyan idézet, ami agyoncsapja aktuális álláspontját. Korántsem tartom tehát pusztán a vágyakat kivetítő, életszerűtlen okoskodásnak, ha valaki azt állítja, hogy talán az MSZP-nek is érdekében állhat a korábbi megméretés. Bármi lesz is, a Fidesz-KDNP szövetségnek érdemes kitartania az előre hozott választások követelése mellett, de a kezdeményező szerep megtartásához újabb, akár váratlan ötletekre is szükség lesz. Az e kérdésben bizonytalan választóknak például el kellene magyaráznia, hogy a kampányidőszak rövidesen úgyis elkezdődik, s ha nem lesz előre hozott választás, egészen a jövő tavaszig eltart. Az ország hasznára lenne az intenzív, de lerövidített korteshadjárat, a két választás összevonása, hogy a következő, biztos felhatalmazással bíró, legitim kormány még az IMF-hitellel ésszerűen gazdálkodva láthasson hozzá embert próbáló feladatához.