Tisztelt Országgyűlés!
A mai napra történelmi beszéddel készültem "fél üveg viszkivel és egy szivarkával". Mondtam Klárának is, "ez történelmi beszéd lesz".

"Az önérdeknél fontosabb, mi az ország érdeke", ezért a mai napon kormányom nevében benyújtom lemondásomat.

Be kellett látnom, hogy az elmúlt négy évben annyi böszmeséget követtem el, amennyit miniszterelnök még nem követett el a világon. Be kellett látnom: ma gyenge a gazdaság, stabil és nagy a nyomor.

Már négy évvel ezelőtt megmondtam, hogy "nem jó az erős forint". Mert "erősből a paprika jó. A forintból nem. És aki ezt nem érti, vagy nem akarja érteni, az nem segít a magyar gazdaságnak, nem segít a magyar termelőknek, nem segít a magyar nyugdíjasoknak". Én elértem, hogy a forint mára olyan gyenge legyen, amilyen még sohasem volt. De ez nem elég, hogy feldübörögjön végre a gazdaság. Én Klárát még csak-csak fel tudom élénkíteni, ha táncra perdülök, de a gazdaságot, azt nem. Válságot csak csinálni tudok, ha belehúzok, de kezelni már nem. Be kellett látnom: "Gyökeres politikai és gazdaságpolitikai változásra van szükség Magyarországon."

A húsz évvel ezelőtt létrejött magyar alkotmányos rendszer időtálló, "de ki kell egészíteni egy átfogó társadalmi-gazdasági egyezséggel arról, hogy hogyan kell berendezni a demokráciát, milyen legyen a piacgazdaság, és milyen legyen a magyar szabadság". Ezért a szabadságért pedig legalább olyan "halált megvető bátorsággal" kell harcolnunk, ahogy azt focistáink tették a pályán az "arab terroristák" ellen.

Elképesztő kihívást jelentett az elmúlt években számunkra "az igazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális és munkanélküli-ellátás, a lakástámogatás és a családtámogatás". És e területek melyikéről tudtuk, hogy mit csináljunk vele? Egyikéről sem.

Én már korábban is beismertem, hogy "Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni... Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk".

Eljött az igazság pillanata.

Ezt nem vagyok képes tovább csinálni. Csinálja más. Csinálja Orbán, ha annyira akarja. Elintéztem az IMF-hitelt, hogy ne mondhassa, hogy üres kasszával adom át a kormányzást. Belefáradtam, hogy mindig egyedül maradok a reformterveimmel. Az SZDSZ is magamra hagyott. Csak Katust sajnálom. Ő nem ezt érdemelte tőlem. Ő el sem tudta képzelni, hogy elkúrom.

A Fidesz tehet mindenről. Én már 2004 februárjában megmondtam, hogy "Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül." És én megtettem. Irányt szabtam. A feladatot is kiadtam. 2006-ban szétverettem, szétlövettem őket. Ennél többet nem tehettem.

Mert mint megmondtam: "Aki egy országot vezetni szeretne, nem lehet durva, mert aki durván és bántóan fogalmaz, annak durvák és bántóak a gondolatai, előbb-utóbb pedig durvák és bántóak lesznek a cselekedetei is."

Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy "gyáva és hazug magatartás, hogy Orbán Viktor először a hatalmat akarja megszerezni és csak utána hirdetne programot", "a Fidesz titkolja szándékát". Orbán Viktornak "három választási lehetősége van: kezdeményezze a jóléti intézkedésekre szánt pénzek csökkentését, indítványozzon adóemelést vagy fogja be a száját akkor, amikor a költségvetés világáról beszél".

Megtanulhatta volna már, ha mástól nem, hát tőlem, hogy "az ország költségvetése szándékokból, és nem számokból áll."

A szándék jó volt, a szám is nagy volt, csak azok a számok nem stimmeltek. A pí, a Rudolf-féle, meg az, hogy csupa príma számból állt a költségvetés, nem pedig fránya prímszámokból. Csak a közös nevezőt nem találtuk meg, túl sok volt az együtthatókból. És amikor már majdnem, akkor meg csak gyökölődtek, gyökölődtek, a buxindexek is csak szemétkedtek, hiába mondtam, hogy együtt közös erővel akár a négyzetre is képesek vagyunk felemelni az ország szekerét.

A nagy számok a szakadékban! Szegény Klára! Megígértem! Ugye, hogy történelmi volt? Lárifárit! Szemét mocsok kóbor kutyák! Hol a sintér! Orbán Viktor úr ne nézzen úgy! Volt pofája idejönni? Fogja be!

Te Imre! Te mit tennél most? Irgalom édesanyám! Mama nézd, jaj, kész vagyok én is! Kiterítenek úgy is... Miért legyek tisztességes?

Ildikó! Most miért csinálják ezt velem? Mit csináltam? Mit mondtam?

Én lemondtam! Nem ezt beszéltük meg? Én megtettem! Most hova visznek?
Ne csináljátok már, engedjetek el! Most miért?