Kő, papír, olló

Létrehozva: 2009. január 29., 08:47 | Utoljára frissítve: 2009. február 1., 23:27	nyomtat	küld

Az ország teljes káoszba és csődbe sodrása miatti, kitapintható elégedetlenség, a tömegével koldusbotra juttatott családok várható reakciói valószínűleg az égvilágon semmiféle összefüggésben nem állnak azzal, hogy a bolygón példátlan módon szűkíti le a büntető törvénykönyv módosítása a véleménynyilvánítás szabadságát. "Két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az, aki a garázdaságot tojás- vagy papírgalacsin-dobálással követi el"; "nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság akár öt évi szabadságvesztéssel is büntethető lesz" - egyelőre csak foszlányokat ismerhettünk meg alapjogaink várható, február 1-jétől életbe lépő korlátozásából.

Ne áltassuk magunkat: nem vagyunk nyugati nagyhatalom egykori gyarmata, nem húzódik könnyen kiaknázható, komoly ásványkincs földjeink mélyén - esélyünk sincs arra, hogy jogaink akár totális korlátozásával egy jottányit is foglalkozzon a nemzetközi közvélemény.

Mielőtt valaki tényleg félreértené a kormány szándékait és az intézkedés időzítését, szögezzük le azt, amit Juhász Gábor rendészeti államtitkár mondott a törvény egyik kitétele kapcsán, márminthogy a lakosság egyes csoportjait, így a bélyeggyűjtőket is védik. Kérem: lehet, hogy egyeseknek kellemetlen, hogy a világtörténelemben először éppen ebben az országban szankcionálják egy papírgalacsin elhajítását, de őket bizonyára megnyugtatja az a tudat, hogy a bélyeggyűjtők - a társadalom eme súlyosan proliferált csoportja - vasárnaptól biztonságban érezhetik magukat.

A jogvédők részéről ostoba naivitás lenne azon csodálkozni, hogy csorbulnak elemi jogaink, hiszen az uralmon levő politikai csoport 2002 óta következetesen küzd a gyülekezési jog korlátozásáért, maga mögött tudva egyébként a nemzetközi szereplők teljes támogatását. (Ugye: se nyersanyag, se gyarmati érdekeltség.)

A rendőrségnek ezután rendezvényeken - melyeket kizárólag a kormányzó pártnak ésszerű megszervezni, mert csak ők tudnak kiigazodni ebben a jogszabályban -, ezek szerint jogukban áll átkutatni a tömegesen őgyelgést megvalósító személyek zsebeit. Van-e ott papírgalacsin? Sőt, táskájukat is kiforgathatják: tartalmaz-e papírt? Mert nagyon veszélyes fegyver egy ív papír, kérem.

Tudta ezt már a baráti, szomszédos ország még barátibb terrorszervezete is. Evett is a frász, amikor a vonaton a kezei közé akadtam az egyik pribéknek 1988 őszén. Az ingzsebembe volt gyűrve, a papír zsebkendők közé egy csomó, a baráti országban élő magyar ismerős itthon elintézendő, többnyire a tervezett áttelepüléssel kapcsolatos ügye. Persze a nevük máshol volt felírva, meg a címük is. A papírt hamar megtalálták nálam. A zsebembe nyúltak, a papír zsebkendők közé. Egyébként pesti egyetemistákkal utaztam a vonaton, ezt a mozdulatot, ahogy gyorsan oda gyűröm a cetlit, csak ők látták. Biztos volt közöttük, aki szeretett írni papírt. Másokról. Szóval ott volt a magyarul vészesen egyre jobban beszélő pribék kezében egy darab gyűrött papír. Senkinek nem kívánom azt a fél órát, amíg a vonat elérte a határt.

Tudta ezt már Piros László belügyminiszter is. Emlékeznek: ez a derék szocialista elvtárs "1956. október 23-án háromnegyed egykor betiltotta a revizionista, jobboldali, fasiszta tüntetést". Mert: "Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?/ Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?" Először egy szabadon leírt vers, aztán egy felolvasott vers. Egy magasba emelt ököl. A végén még elrepül egy... papírgalacsin. (Huh, leírtam. Vasárnaptól talán ezt is büntetik.) Vagy az utcakő, mint a forradalom idején. Mert elrepült, Piros papírügyi elvtárs tiltásai pedig hiábavalónak bizonyultak. (Meg is mondta a derék szocialista, hogy lőni kell a munkások közé. Melyik is az a szó, amit aztán a papírokat gondosan eltüntető elvtársai kihagytak a pártjuk nevéből 1989-ben? Csak nem a munkás? Biztos sok volt ezzel a szóval a papírmunka. Rövidebb pártnév, takarékosabb papírfelhasználás. Csak úgy huppogatná a tenyerét a takarékosságért lelkét kitevő, bölcs Rákosi elvtárs.)

Tanultak valamit azóta a szocialisták.

Toldi elhajította azt a követ; aztán futhatott, mert, mint a btk. ma fogalmaz, megvalósította az "erős felindulásban elkövetett emberölés (167. §)" bűntettét. A helyzet egyértelmű volt. Épp olyan egyértelmű, mint amikor, regnálása kezdetén, a szocialista-liberális kormány 2003 januárjában olyan törvénymódosítást terjesztett be, amely mérsékelni kívánta a 14 éven aluliak sérelmére elkövetett emberölés büntetési tételét.

Változik, melyik korban mi számít bűnnek. Toldi korában, ha valaki agyonvert bárki mást egy kővel, bizony futhatott a törvény elől, "pallos alatt fejed!". Ki is végezhették érte. Természetesen effajta bűn volt a gyerekek agyonverése is. Változnak a korok: napjaink létező szocializmusában a gyermek afféle osztályszempontból megbízhatatlan, nemkívánatos, lehetőleg csecsemő korában szigorú bölcsődei felügyelet alá helyezendő lény. Az ellene elkövetett gyilkosság, mely nem is olyan ritka a börtönt gyakran látogató, ám egy zsák krumplival szabadlábon könnyen szavazatra bírható személyek körében, nem ritka eset. A gyilkosság újabban egyébként is "árnyaltan" megítélendő cselekedet, hiszen ha az elkövetőnek mondjuk nehéz gyerekkora volt, vagy jó ügyvédei vannak... Vagy, mondjuk, halálra gázol egy rendőrt, de népszerű. Haladtunk Toldi óta. Bár Arany azt mondja, hogy nem az idő halad, mi változunk.

(S mi az a változás? Nem merem leírni, Csehvel és Bereményivel, hogy egyfajta tyúktojás, mert ez vasárnaptól izgatásnak számít. Még meggyanúsítanak: arra uszítok, hogy hajigálják tojással az effajta agyrémek kieszelőit.)

Rendben; viszont ha gyermekeink kő-papír-ollót játszanak, megnézhetik magukat. Kő, papír... Izgatásra, uszításra való előre megfontolt előkészület tárgyi bizonyítékai. Papír gyerek kezébe nem való. Tanulni úgy sem hagyják belőle, hiszen anélkül, hogy szakszemélyzetet biztosítanának, speciális nevelési igényű társakkal duzzasztják fel az osztályokat; életszerűtlen tehát, hogy a gyerek a papírból tanuljon, meg minek is az ebben az országban. Vasárnaptól, ha rendezvények közelében gyerekek ilyet játszanak, elviszi őket a rendőr. Szóbeli agresszió, kérem. Már a "papír" szó hangos intonálása is az. Sértheti a bélyeggyűjtőket.

Elmesélnék azért, vasárnapig tán még megtehetem, egy történetet a szabadság határairól. Ünnepek alatt többszörösen üldözendő cselekményt hajtottam végre: kiállításra vittem gyermekeimet, meg egy kis ismerősüket. A kezünkben, miközben a buszon ültünk a három kislánnyal, papírokat szorongattunk - a kiállítás brossúráit, megvalósítva a közrend megzavarására tett kísérlet bűncselekményét. (Papírgalacsin hajtogatására alkalmas eszköz birtoklása, csoportosulás.) A Mátyás tér környékén felszállt egy zsivajgó, lökdösődő, legalább tíz fős társaság. A két leghangosabb üvöltözve, az utasokat taszigálva járt fel-alá valami követhetetlen ügyről gajdolva. Az utasok lökdösését civilizált hangnemben szóvá is tette egy normálisan öltözött, csöndesen utazó, három fiatalemberből álló csoport egyik tagja is. A gajdolók leghangosabbja erre úgy arcba verte, hogy a szegény fiúnak rögtön ömleni kezdett az orra vére. A nagyobbik csoport ezután ordítozva leszállt. Egy megállóval később a három fős társaság is lemerészkedett a buszról, középen támogatva azt a fiatalembert, akinek az orrából dőlt a vér.

Épp a rendőrséget hívtam, de erre leeresztettem a készüléket. Ugyan mit mondjak? Se áldozat, se elkövető. A busz utasai diszkréten elfordultak. Beértünk a végállomásra, megkérdeztem a vezetőt, hogy miért nem próbált tenni valamit: például nem nyitja ki az ajtót a dulakodóknak, rendőrt hív. Indulatosan válaszolt: neki az a dolga, hogy buszt vezessen. Egyébként cselekedett volna, ha egy utas szól neki, de addig ő az utat nézi, mert az a munkája. Elképzeltem a helyzetet, hogy felpattanok a véres dulakodás közepén, félrelökdösöm a "nyócker" dühös legényeit, (nem, semmi probléma, csak rendőrt akarok hívni önre, odébb állna?) és addig kopogtatok, amíg el nem tudom a zsivajban kiabálni diszkréten, hogy verekedés van, hívjon a sofőr úr rendőrt. Persze, ha nézeteltérés támad emiatt, egy egész busznyi helyi lakost meg tudok verni fél kézzel, miközben a másikkal védelmezem a kislányokat.

Ja, mégsem megy? Akkor ücsörögjek szépen a helyemen.

Na, ez másképp lesz vasárnaptól. Soha többé nem fordulhat elő, hogy felszállnak tisztességes, csöndes fiatalok a buszra és véresre verik őket. Soha nem kell a gyerekeknek sem ilyet többé végignézni, hiszen mi mást szolgál a jogszabály, mint az erőszak elleni fellépést. Ha csak elkurjantom magam: bélyeggyűjtő vagyok!, helyreáll a törvényes rend. Örülök neki. Már alig várom.