Az 1986-ban létrehozott és 2007-ben leleplezett együttműködésben - amely a kőolajnak a konténerhajók és a szárazföld közötti továbbítását szolgáló víz alatti csövek piacát szabályozta - hat iparvállalat vett részt. Közülük a kartellt "feldobó" japán Yokohama büntetését teljes mértékben elengedte Neelie Kroes versenyügyi biztos, míg a hatóságokkal a nyomozás során együttműködő olasz Manuli 30 százalékos engedményt kapott, és így mindössze 4,9 millió eurót kell fizetnie.

A kartellt irányító japán Bridgestone és az olasz-amerikai Parker ITR esetében viszont különös szigorral járt el Brüszszel: előbbi cég 58,5, utóbbi 25,6 millió eurót köteles fizetni. A francia-svéd Trelleborg 24,5, a brit-német Dunlop Oil & Marine/Continental 18 millió euróval kénytelen levezekelni, hogy két évtizeden át egyeztette versenytársaival a csövek árát, elosztotta a piacokat, és megosztott különböző piaci információkat. Az érintett cégek persze nem lehetnek biztosak a számla végösszegében, hiszen a kartell miatt veszteséget szenvedett cégek vagy magánszemélyek kártérítési pereket indíthatnak ellenük a tagállamok bíróságainál.

A csőkartell tagjaira kiszabott büntetés - amelyet azok az Európai Bíróságnál megtámadhatnak - nem tartozik az unió történetének legnagyobb összegű versenyfelügyeleti bírságai közé. Ugyanakkor a 2007 májusában indult nyomozás során először éltek az Európai Bizottság szakemberei azzal a lehetőséggel, hogy egyes üzleti vezetők magánlakásait is átvizsgálhatják.