Annak ellenére, hogy Európában az óceán túloldalán zajló folyamatok nyomán általános kiábrándultság lett úrrá az utóbbi években, az Egyesült Államok sok egyéb ok mellett alapvető értékei miatt az Európai Unió elsődleges szövetségese - szögezte le elöljáróban az Európai Parlament külügyi bizottságának vezetője, Jacek Saryusz-Wolski. A lengyel képviselő szerint mindegy, hogy újra egymásra találásnak, vagy reneszánsznak nevezzük a két nagyhatalom közti kapcsolatokban, Barack Obama megválasztása nyomán megindult változásokat. Az óriási elvárások hátterében az áll, hogy csakis multilaterális keretek közt megoldható problémákat kell átgondoltan és hosszú távon rendeznie a világnak, melyet finanszíroznia kell valakinek - mondta az EP képviselő.

A "globális kormányzás" iránti igényt tovább erősítette a gazdasági válság, de a klímaváltozás, a nukleáris leszerelés, a közel-keleti béke, az iráni, iraki és afganisztáni helyzet önmagában is mind-mind az eddigieknél sokkal hatékonyabb együttműködésre készteti a világpolitikát. Saryusz-Wolski szerint a transzatlanti együttműködés szorosabbá fűzése miatt nagy szükség lenne évi két EU-USA csúcs megrendezésére.

A konferencia vezérszónokaként felszólalt Javier Solana az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, aki közel-keleti körútja után közvetlenül a reptérről érkezett a konferenciára. Solana fontos évnek nevezte 2009-et, mely "számos globális kérdésben az fényt jelentheti az alagút végén". Szerinte a globális szereplőknek idén a folyamatban lévő nemzetközi szerződések aláírásáért mindent meg kell tenniük, melyre jó esélyt lát az óceán túloldalán igen aktívan munkához látott kormányt látva.

Solana a legégetőbb kérdésnek a közel-keleti helyzet hosszú távú békés rendezését nevezte, közvetlenüla megfelelő humanitárius segélyek célba juttatása után. Reménye szerint február 4-5-e körül létrejöhet a kétoldalú békeszerződés a mostani egymástól függetlenül kinyilvánított tűzszünet megszilárdítására a Hamász vezette Gázai övezet és Izrael közt. Azt követően február végére reméli egy palesztinközi megállapodás aláírását.

Solana szerint Obama nagyon jól választott, amikor a témában igen jártas George Mitchell-t jelölte ki a közel-keleti rendezés vezetőjeként amerikai részről. Aggasztja viszont Solanát, hogy annak ellenére, hogy alapvető fontosságú az Arab Liga békejavaslata, a mohamedán országok nem egységesek a béke megvalósításának mikéntjében.

Guantánamo kapcsán Solana az egységes uniós válasz fontosságát emelte ki, a tagállamok törvényei adta eltérő lehetőségek ellenére. Beszéde végén kitért a nukleáris fegyverek leszerelésére, "melynek kapcsán az utóbbi években nem sikerült mindenkit egy tető alá vivő megállapodást letárgyalni". Az orosz és a kínai kormány megnyerése nukleáris kérdésekben Washington és Brüsszel feladata, melyre azonban csakis a meglévő kettős mérce felszámolása nyomán lehet remény.