Gyurcsány Ferenc hosszú monológjában elmondta mindazt, amit el szokott mondani, ostorozta a kocsmai hangulatot idéző politikai vitakultúrát, békét hirdetett, mondván, abba kell hagyni a háborút, abba kell hagyni az öldöklést.

Egy ember sincs széles e hazában - Csepel amúgy "békés" szigetét is beleértve -, aki ne értene egyet Magyarország megválasztott miniszterelnökével.

Alig telt el egy hónap az idei költségvetési törvény hatályba lépése óta, és már most látszik, hogy hamis adatokra, fövenyre építették az államháztartást.

Miután Gyurcsány Ferenc is belátta, sőt hónapok óta emésztgeti magában, hogy nem csak az ellenzék károgja a begyűrűző bajt, hanem tényleg elérte hazánkat is a nemzetközi pénzügyi válság meg az abból következő gazdasági recesszió, immár sokadik kísérletét hajtotta végre a nagy nemzeti összefogásra.

Államférfit igyekszik alakítani, ám csupán vásári komédiázásra futja a tehetségéből.

Nem csak ő tehet róla. A szánalmas szerepet a szocialista párt frakciója osztotta ki a hatalom mindenáron való megtartása érdekében a hazudozásba szemmel láthatóan belefáradt politikusba.

Gyurcsánynak, ha saját maga dönthetett volna egy józan politikai megfontolás után, tegnap be kellett volna nyújtania kormánya lemondását a parlamentnek. Ezzel lehetővé válhatott volna, hogy négy év múlva elsöprő győzelemmel térjen vissza a halomba, miután a Fidesz és szövetségesei akár "vért, verejtéket és könnyeket" is okozva, a világválság kellős közepén helyreállították az ország költségvetési egyensúlyát, és beindították a gazdaság motorját. Meg tudnák tenni, mert elegendő társadalmi támogatottsággal rendelkeznek a strukturális reformokhoz, és négyéves sikeres kormányzásuk idején elegendő bizalmi tőkét halmoztak fel ahhoz, hogy képesek megmozdítani a még talpon maradt kis- és középvállalkozásokban azokat a tartalékokat, azokat a szellemi energiákat, amelyekig Gyurcsány Ferencék - az elveszett hitelük miatt - minden erejüket latba vetve sem érnek el.

Gyurcsány Ferencnek tegnap is sikerült meglepnie az országot bombasztikus "reformötleteivel". Most éppen adócsökkentésről hadovált, nem kispályás versenyző ő, így mindjárt pontosan ezermilliárd forinttal csökkentené a munkavégzéshez kötődő adó- és járulékterheket. És emelné az általános forgalmi adót. Emlékeztetőül: valamikor 2005 őszén a következő évi választásokra készülődve éppen ők csökkentették 25-ről húsz százalékra az általános forgalmi adót, majd csodálkoztak azon, hogy ezáltal nem sikerült a szavazópolgárok tömegeinek kedvezni, hiszen nem csökkentek az árak, hanem a kereskedők nyeresége nőtt.

Én már nem is számolom, hogy ezzel a tegnapi ötleteléssel pontosan hányadik kormányzati programcsomagnál tart Gyurcsány Ferenc. Ugyanis a költségvetési egyensúly problémája, vagy a magyar gazdaság versenyképességbeli hátránya a térségben, vagy éppen az igazságtalan közteherviselés gondja legalább öt éve vár a kormányzati megoldásra. A gazdaság élénkítése az adók enyhítésével például az SZDSZ-nek is évek óta vesszőparipája. A világválság begyűrűződése csak tetézte a bajt a vészesen eladósított országban, ahol a megszorításokra épülő rossz kormányzati politika miatt már a nemzetközi pénzügyi krach előtt is recesszió fenyegette a gazdaságot.

Gyurcsány nem mondott le, az ország mondott le. Róla.

Meg a pénzügyi befektetők - rólunk. Tegnapi mondókájának hatására a forint ismét romlani kezdett.