Vegye a kalapját még ma!

Létrehozva: 2009. január 30., 08:29	nyomtat	küld

Tudja, mit tegyen?

Vegye a kalapját, és angolosan távozzon. Most! S tudja, miért kell ezt tennie? Mert mi demokráciában élünk. S egy demokrácia nem tűri el azt az erkölcstelen alapállást, amelyet ön volt szíves bemutatni.

Persze lehet, hogy ön úgy gondolja: ez nem demokrácia, még mindig az édesded kádári diktatúrában élünk, amikor a párttitkárok és pártvezetők azt tehettek, amit akartak. Csakhogy, tisztelt miniszter úr, senkit sem érdekel, hogy ön hogyan gondolkodik a jelenlegi rendszerről. Ön gondolhatja, hogy ez nem demokrácia, de téved. Önnek sürgősen távoznia kell a posztjáról, mert méltatlanná vált rá.

Na persze önnek normális esetben már sokszor kellett volna távoznia. Egy pénzügyminiszternek, aki a 2006-os kampány végén azt közli, hogy nem hozza nyilvánosságra az első negyedévi gazdasági adatokat, mert azzal megzavarná a választókat a helyes döntés meghozatalában, nincs helye a pozíciójában. Egy pénzügyminiszter, aki képtelen eltalálni, hogy az év végére mennyi lesz a költségvetési hiány, szakmailag alkalmatlan arra, hogy pénzügyminiszter legyen.

Ha a fentiek miatt még nem mondott le - ami egészen elképesztő önmagában is -, hát akkor bizony a luxus Audi fondorlatos úton való megvásárlása után önnek nincs más lehetősége, mint hogy távozzon. Nevetséges és szánandó, hogy arra hivatkozik: az autócsere egy nyári döntés volt, s januárra "ért be" a folyamat. Nem tudja, hogy pénzügyi és gazdasági válság van az országban? Nem tudja, hogy most minden eddiginél jobban kell takarékoskodni, s leginkább a kormányzati döntéshozóknak kell ebben példát mutatniuk? Nem hallotta kedvenc miniszterelnökét, Gyurcsány Ferencet egy-másfél hónappal ezelőtt arról szónokolni, hogy most a kormányzati szférában vissza kell fogni a beszerzéseket? De hiszen ön feltétlen híve Gyurcsány Ferinek - kivéve, ha az ön luxusigényeiről van szó?

Nos hát, kedves miniszter úr, a demokráciák nem úgy működnek, miként azt ön elképzeli. A valódi demokráciában a felelős állami vezetők felelnek döntéseikért, s ha azok erkölcstelenek és tisztességtelenek, akkor önként távoznak a pozíciójukból. Ha - kivételesen - mégsem teszik ezt meg, "ráveszi" őket a sajtó, a média és a közvélemény nyomása.

Nem akarom megbotránkoztatni példákkal, de mégis: Svédországban egy miniszterről kiderült, hogy évekkel korábban néhány hónapig nem egyenlítette ki a tévé-előfizetési díjat. A hölgy elismerte a dolgot, és azonnal lemondott.

2008 májusában távozott posztjáról Bertie Ahern ír miniszterelnök, mert gyanú támadt, hogy tizennégy évvel ezelőtt pénzadományt fogadott el barátaitól. A vádat a mai napig nem bizonyították, de a miniszterelnök úgy tartotta, hogy ebben a helyzetben kötelessége lemondani.

2008 végén Belgiumban lemondott a Leterme-kormány, mert kiderült, hogy befolyásolni próbáltak egy konszern feldarabolásával kapcsolatos fellebbviteli bírósági döntést. Ha csak egy pillanatra is a Gyurcsány-kormányra gondolok, hát helyettük pirulok bele a magyar helyzetbe. Bevallom, össze sem tudnám számolni, hogy hány és hány közbeszerzés esetén írták meg a lapok, hogy Gyurcsány-, Szilvásy- vagy Veres-közeli emberek és cégek nyerték el a pályázatokat. És a pénzügyminiszter tisztségének gyakorlása közben cégével is üzletel, külföldi cégekkel köt szerződést. Ez vicc, nevetségesség, magyar bohózat.

2005-ben lemondott Stanislav Gross cseh miniszterelnök, mert - most figyeljen Juhász Ferenc és Magyar Bálint! - évekkel korábbi házvásárlásának egy részletével nem tudott makulátlanul elszámolni. S láss csodát, az ellenzéknek nem kellett őt felszólítania a lemondásra, megtette ezt a saját pártja. Most elképzelem, ahogy az MSZP felszólítja akár Verest, akár Gyurcsányt, akár bárkit a pártban, hogy iszonyatos sok viselt dolgai, gyanús ügyletei miatt távozzon szabad akaratából a pártból - s utána hatalmas hahotába kezdek saját elképzelésem valóságtartalma kapcsán.

Most önön a sor, Veres úr. Mutasson példát, s vigye magával a sajtószabadságot még hírből sem ismerő kedves kollegináját, Szűcs Erikát is!

Eddig tartott az álmodozásom...

De mégis: dixi et salvavi animam meam. Elmondtam, és ezzel megmentettem a lelkem.