A strasbourgi bírók ezt egyhangúlag elfogadták, helyt adtak Tatarék keresetének, elítélték Romániát, és a perköltségek kiegyenlítésére kötelezték. A bírók közül ketten azzal is egyetértettek, hogy Paul Tatar asztmája a ciánszennyezés miatt súlyosbodott - a többiek azonban úgy vélték, az ökológiai baleset és a betegség között okozati kapcsolat nem mutatható ki, ezért Tatárék kártérítési kérését elutasították.

Gheorghe Tatar a Népszabadságnak elmondta: nem hagyják annyiban a pert, és fellebbezni készülnek az emberjogi bíróság nagy kamarájához. Az ismert nagybányai környezetvédelmi aktivista szerint személyes kártérítési kérésük elutasítása ellenére is fontos győzelmet értek el fiával, hiszen az emberjogi bíróság megállapította: Románia nem támasztott a Transgolddal szemben olyan működési feltételeket, amelyek a környezetszennyezéstől és az emberek egészségének károsodásától megóvják az érintett lakosságot. Mi több, a 2000. januári katasztrófa után is engedélyezték a Transgold működését, ismét megsértve ezáltal az elővigyázatossági elveket.

A strasbourgi bíróság azt is megállapította, hogy Románia sosem hozta a nyilvánosság tudomására azokat a környezeti hatástanulmányokat, amelyek alapján a Transgold működését engedélyezte. Pedig a lakosságnak joga lett volna részt vennie az ilyen jellegű, a környezetet nagymértékben érintő döntés meghozatalában.

A ciánszennyezés miatt Magyarország kártérítési pert indított az Aurul, illetve jogutódja, a Transgold vállalat ellen, ezt azonban tavaly ősszel a kolozsvári ítélőtáblán jogerősen elvesztette. A Transgold ugyanis csődöt jelentett, aktívumait pedig a brit Oxus Gold részvételével alapított Romaltin cég vette át. Később az Oxus eladta a Romaltin-részvények általa birtokolt ötvenszázalékos pakettjét az orosz-brit tőkével működő KazakhGold vállalatnak.

Lapunk információi szerint ez utóbbi cég már tavaly benyújtotta kérelmét a romániai illetékes fórumokhoz a Transgold vállalat újraindítására. Persze ugyancsak ciántechnológiával dolgoznának, és szintén az elhíresült nagybozintai tározót használnák a technológiai folyamatban keletkezett ciántartalmú zagyok ülepítésére.

A román törvényhozás már több mint egy éve halogatja annak a ciános technológiákat betiltó bányaügyi törvénykiegészítésnek az elfogadását, amelyet Eckstein-Kovács Péter, volt RMDSZ-es szenátor dolgozott ki. Nem kizárt az sem, hogy az új kormány - főként a jelenlegi gazdasági válság közepette - átértékeli a korábbi kabinet álláspontját, és a verespataki, szintén ciános technológiára alapuló bányaberuházást engedélyezi. Erre a lehetséges lépésre Bukarestben egyre több jel mutat.