Zsebre játszók országlása

Létrehozva: 2009. február 2., 09:11	nyomtat	küld

Néhány fontos tény, címszavakban: 2002 óta, az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzás ideje alatt az államadósság folyamatosan nőtt, a GDP csökkent; 2007-ig az EU országaiban még konjunktúra volt, hozzáértő gazdaságpolitikával nálunk is az lehetett volna - de tudjuk, nem lett. Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy a balliberális koalícióban magas színvonalon mutatkozott meg az a "hozzáértés", amit a választási kampányban is ígértek, csak az a baj, hogy nem a gazdaságirányítás, hanem a korrupciós ügyletek terén. 2002 és 2008 között a nemzeti vagyon kiárusítása rohamtempót vett, de a privatizációs bevételek sem a költségvetést nem javították, sem az államadósságot nem csökkentették - tehát valahol jórészt eltűntek.

Hová lett a pénz? Feltételezhetjük, hogy a "neoliberális bábák" között "veszett el a gyerek". Ők ott buzgólkodtak a privatizációs ügyletek körül, állítólag azért, hogy a szakszerű lebonyolítást elősegítsék. Áldásos közreműködésükért jelentős közvetítői és szakértői díjakat vehettek fel - amellett, hogy az "alapügyletből", azaz az államnak fizetendő eladási ár és a valós érték különbözetéből is hatalmas vagyonokat zsebelhettek be. A privatizációs ügyletekkel való tételes elszámolás megkerülhetetlen!

De lépjünk vissza az időben: a rendszerváltoztatást követően az oligarchia leendő tagjai a pártállami kapcsolataikat jól kamatoztatták, erre tudatosan építettek - hogy még mielőtt más is magához térne, a gazdasági hatalmat megszerezzék. Az első állami vállalatok piacra dobásakor hitelre volt szükségük. Ezért elkezdődött az állami bankok pénzállományának leszívása, azaz az emberek megtakarított pénzének felhasználása fedezet nélküli hitelek nyújtására; persze nem akárkinek, csak azoknak, akik elég jól informáltak és megbízhatók voltak, és netán osztoztak az akkori bankvezetőkkel az ilyen pénzekkel lebonyolított privatizáció nyereségén.

Ők lettek mára az oligarchia tagjai. A kiszemelt vállalatokat sikerült megszerezniük, általában anélkül, hogy a hiteleket a bankon keresztül az államnak visszafizették volna. Az ebből következő csődhelyzet elkerülésére bankkonszolidáció következett - az adófizetők pénzén. A "tűz közeliek" gazdaggá váltak, mert kivonták a vagyont a privatizált cégekből, majd azokat felszámoltatták.

Az első lépés nagyon fontos volt: az oligarchia ezzel megszerezte azt a gazdasági alapot, amely önmagát gyarapítja. Ebből később könnyen lehetett politikai- és médiahatalmat szerezni. Az oligarchia ma már "kapitalista értelemben" is gazdag. Mindamellett a "saját" pénzt nem forgatja vissza a hazai gazdaságba, hiszen a további szerzés más, kevésbé kockázatos módszerekkel zajlik. Most már nem kell az azonnali pénzszerzés érdekében tönkretenniük a privatizált cégeket - hanem a politikai hatalom védőernyője alatt állami beruházásokra kell pályázniuk, hogy aztán a nyereséget offshore cégekbe juttassák. Eközben a költségvetés sok sebből vérzik - az adóhiány miatt. Az európai országok közül a második legnagyobb mértékű adóelvonás a kis- és középvállalatok fokozatos csődbe menetelét, a reáljövedelmek és a nyugdíjérték csökkenését okozza.

Következő lépésként - az előzőek betetőzéseként - a pénzelit eljutott egy magasabb szintre, a professzionális pofátlanság szintjére. A zsebbe juttatott összegek hosszú éveken át kivándorolhattak az offshore cégekbe, és adómentesen gyarapodhattak. Most az újabb feladat: visszalegalizálni az adózatlan, adóbűntett révén szerzett pénzt. Ki is találták, meg is szavazták az adóamnesztiát.

Vigyázat, most a nyomok eltüntetése következik! Az ötlet lényege: a kormányt is privatizáljuk. Azaz jó pénzért "eladjuk" a kormányzást, és mossuk kezeinket. Micsoda sátáni játszma! A gazdaságilag tönkretett, morálisan lezüllesztett országnak vannak még eladható javai, ez a vagyon jó fedezet az IMF-hitelhez. Igazi halálugrás: a bukás előtt az összes felelősség hirtelen áthárul az IMF-re, hiszen most már "ő" kormányoz, "ő" ellenőrzi a pénzügyi folyamatokat - a mi kormányunk pedig mossa kezeit.

Civil polgárok, patrióták! Nemcsak megélhetésünk, a családunk és az ország jövője a játszma tétje, hanem ugyanilyen súllyal a nemzet szelleme és önérzete. Meg kell állítani a következmény nélkül zsebre játszók országlását! Szervezzük meg a civilek budapesti fórumát, a Patrióta Parlamentet, és mondjuk ki: vége az ország további kiárusításának. Ne nyugodjunk bele, hogy a parlament nem hajlandó feloszlatni önmagát! Tán nem álom: ideje összehívni egy új, megkésett "rendszerváltó" kerekasztalt.