Talán egy dolognak örülhetünk a kabinet szerdai ülésén megszületett, döntésnek látszó elképzelések bejelentése után (azon kívül, hogy végre történik valami a gazdaságpolitikában az államháztartás egyensúlyának helyreállítására). Helyükre kerültek a dolgok. A szocialista dominanciájú kormány most már balos intézkedéseket hoz, az adóemelés és az osztogatás ugyanis jellegzetesen baloldali recept.
No nem a legkorszerűbb, a nyugat-európai baloldali pártok évtizedekkel ezelőtt alkalmazták. Azóta belátták, hogy ez a gyógyszer édes ugyan, mint a cukor, de hizlal, és elvásik tőle a fog. Márpedig a tohonya és lyukas fogú nemzetgazdaság rosszabbul állja a sarat a világpiac versenyporondján.
Lehet, hogy az elosztogatott milliárdok rövid távon hoznak néhány tized százalékpontot a népszerűségi felméréseken (bár az szja-kedvezmények levágása, az energiahordozók és a tömegközlekedés áfájának emelése ezt el is viheti), de a gazdaság már középtávon durván megfizeti az árát. Lassul a növekedés, nő az infláció, csökkennek a megtakarítások.
Van jobb, bár keserű gyógyszer. Az államháztartás hiánya a kiadások lefaragásával is mérsékelhető, miközben a lakosság és a vállalkozások jövedelméből nem kell többet elvonni. Sőt akár alacsonyabb közterhekkel is jobb pozícióba hozhatók a jövedelemtulajdonosok, akiknek, illetve amelyeknek így több jut fogyasztásra, beruházásra. Ebben az esetben persze ki kell találni, mire költünk kevesebbet. Honnan lehet úgy elvenni, hogy az elviselhető legyen (például a nem igazán rászorulók szociális juttatásai), mely területek működhetnek hatékonyabban, azaz kevesebb pénzből is jobban (államigazgatás, önkormányzatok, közlekedés).
A kormány kisebbik pártja e megoldás híve. (Mellesleg: ez szerepel a kormányprogramban is.) A szerdai bejelentés után az SZDSZ ellenszegült, köti az adó- és kiadáscsökkentés ebét a koalíciós karóhoz. Tegnap már a szocialista miniszterelnök és pénzügyminisztere is megemlítette óvatosan az elképzelések módosításának lehetőségét.

Magyar Hírlap, 2003.június 18.