Vajon mitől eshet a hazai valuta árfolyama, miközben pártunk és kormányunk egyre újabb hitelekkel igyekszik egyre sziklaszilárdabbá tenni az ország gazdasági helyzetét, optimistán és tettre készen tekintve a jövőbe? Nemcsak azért, mert a világgazdasági válság folyamatosan mélyül, és a fordulópont még olyan messze van, hogy a hét végén zárt davosi fórumon összegyűlt szuperokostojások sem tudták belőni, mikor is következhet majd be. Azért is, mert a befektetőknek minden nappal egyre inkább elegük van a jelenlegi magyar kormányzat tehetetlenségéből, a piacgazdaság alapelveit és az elemi közgazdasági ésszerűséget semmibe vevő döntéseiből. Abból a miniszterelnökből, aki páros napokon lát csak komoly lehetőségeket adócsökkentésekre, páratlan napokon viszont már csak kisebb kiigazításokra hajlandó. Abból a gazdaságpolitikából, amely a válságban leginkább érintett rétegre, a munkavállalók kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozásokra rak újabb terheket, napi standolással és a készpénzforgalom korlátozásával. Épp a válság közepén, amikor az adminisztratív teendőiket pont csökkenteni, szűkös forrásaikat pedig bővíteni kellene, mert másképp aligha tudnak életben maradni.

A kapkodásból adódó taktikai ballépések mellett azonban stratégiai előrelépésre sem számíthatunk a jelenlegi kormányzattól. Világos, hogy a költségvetés szerkezetének ahhoz a drasztikus átalakításához, amelyre a jelenlegi válságból történő kilábaláshoz szükség lenne, a jelenlegi MSZP-s kormányzat teljesen alkalmatlan. A második ciklusuk végére olyannyira hiteltelenné váltak, hogy képtelenek a gazdasági rendszerváltás befejezéséhez szükséges társadalmi konszenzus megteremtésére. Ehhez ugyanis fel kellene adni eddigi filozófiájukat, amely a soha meg nem termelt javak elosztogatására épült. Be kellene ismerni, hogy csődöt mondott egész eddigi gazdaságpolitikájuk, amely szent tehénként érinthetetlennek nevezte ki a költségvetési kiadásokat. Kiderülne, hogy nem az a szociális igazságosság, ha soha meg nem termelt javakat osztogatjuk el soha egyetlen hatástanulmánnyal nem vizsgált rétegeknek, hanem az, ha többet hagyunk azoknak a zsebében, akik vállalkoznak és dolgoznak.

Mivel a befektetők is látják, hogy a kormány eddigi uralkodását nemcsak gazdaságilag finanszírozhatatlan döntések, hanem erkölcsileg vállalhatatlan hazugságok sokasága is tarkítja, már nem bíznak kormányzási képességükben. Csak azt ne tessék mondani: ez egy teljesen váratlan fordulat. A szakemberek már egy éve folyamatosan figyelmeztetik a hatalmon lévő elitet: a befektetők nem fogják tudni kivárni a politikai ciklus végét. El fognak maradni a külföldi beruházások, és elfordulnak a magyar állampapíroktól is. Elégedetlenségüknek emellett a forint gyengítésével adnak majd hangot. Vagyis elértéktelenednek adóforintjaink, és ismét megugrik az infláció. Ez azt jelenti, hogy a magyar hatalom tehetetlenségének árát mi magyar állampolgárok fogjuk megfizetni. Minden nappal, amit az érdemi döntésekre képtelen elvtársak a kényelmes irodákban eltöltenek, egyre reménytelenebb helyzetbe sodorják az országot, tovább gyengítve adóforintjainkat, és elértéktelenítve jövedelmünket.

A hazai valuta elértéktelenedésének folyamatát csak egy olyan kormányzat tudja megállítani, amely egy új társadalmi felhatalmazással rendelkezik. Ezt pedig csak szabad, demokratikus választásokon lehet megszerezni. Azon a napon, amikor az euró árfolyama átlépte a 300 forintot, a jelenlegi kormányzó elit távozása politikaiból gazdasági szükségszerűséggé vált.