Hölgyeim és Uraim én nem fogok vetíteni, én visszamaradott konzervatív lélek vagyok, sőt a diákjaimat sem hagyom vetíteni, mert ott az a szokás, hogy akkor hátat fordítanak a közönségnek, és felolvassák azt, amit egyébként azok közülünk, akik az általános iskola első négy osztályát elvégezték, és még nem képekben tanultak olvasni, azok maguk is be tudnak fogadni. Tehát Én most néhány gondolatot mondanék el.

Azzal, hogy egyetemi emberként Én 90 percre vagyok beállítva, nem fogok annyit beszélni, megpróbálok 9-et. Mi következik ebből? Persze egy jó előadó az ilyenkor elkezdi az egysejtűeknél és a főemlősök előtt szoktak kicsengetni, és akkor már nem kell az érzékenyebb kérdésekről szólni.
Én most azt hiszem, hogy itt ezt az utolsó öt, illetve kilenc percet próbálom elmondani.

A mai beszélgetés, az egy együttgondolkodása, ha jól értettem a műfaját, és Én ennek megfelelően ötleteket, illetve gondolatokat vetnék fel az elhangzott előadásokhoz az együttgondolkodást némileg segítve.

Azzal kezdeném, hogy a mai közgazdaságtan az nem olyan, mint a régi, és ezért egy-két ilyen szakmai gyengeségre felhívnám a figyelmet, ami most elterjedt. Az egyik ilyen szakmai gyengeség, hogy most mindenki előrejelző anélkül, hogy az előrejelzésnek a bonyolult, sok matematikát igénylő műfaját tanulmányoznák. Ennek a következtében alakul ki az, hogy ilyen két-három havi, vagy két-három heti statisztikák alapján akár 5-10 évre is előre vetítik a gazdaságnak a folyamatait, én nagyon csendben mondom, még azt tanultam statisztikából, hogy ahhoz az ember mondjuk egy évre előre jelezzen, ahhoz legalább négy évi adatsorra van szüksége visszamenőleg. És ha ez kellően jó minőségű, továbbá az előrejelző nemcsak a matematikát ismeri, hanem intúciója van, akkor előfordulhat, hogy a jövőre nézve valamifajta előrejelzést tehet. Tehát a megelőző egy negyedévben a statisztikáiból előre jelezni azért rendkívül veszélyes. Ezt azért mondom, mert ugye a nemzetközi válságoknak a tapasztalata azt mutatja, hogy a válságok igen jelentős részben lélektani jellegűek, erről beszél ... professzor, akinek a 79-ben megjelent könyvét 2005-ben újra kiadták, most a sárga irigység beszél belőlem. Kevesen voltak olyanok, akik ilyen maradandót tudtak alkotni, és Ő ezt ebben a könyvében ... című könyvében felhívja a figyelmet, hogy a gazdaság és a társadalom az nem gépezet, hanem egy folyamat, egy amorf folyamat, amiben a tömeg lélektannak igen nagy a szerepe. És ennek a részeként, mint ahogy egyébként ... is tudjuk, a várakozásoknak nagy a szerepe, és ha mindenki valami rosszat vár, akkor az bekövetkezik. Nagyon egyszerű a példa, ha történik valami baj, egy elektromos baleset egy diszkóban, lehet, hogy valaki megégett, felsikoltanak, elkezdenek kirohanni, 15 embert agyon taposnak. Tehát Én most azt gondolom, hogyha a korábbi időszakban, értve ezen 2008 októberéig, 2008 szeptemberéig terjedő időszakot, az volt a baj, hogy nem vettük észre ezeket a bajokat, amiről eddig szó volt. És itt igazán bőven statisztikával bemutatták az előttem szólók, hogy a magyar gazdaság lemaradása, és ennek összes fontos mozzanatai. Az alacsony foglalkoztatás, a működő tőke beáramlásnak a lassulása, az államadósság növekedése egy olyan időszakban, amikor más államoké csökkent. Mindig mondják azt, hogy a magyar államadósság nagyjából megfelel az uniós átlagnak, ami igaz, de a tendenciája nem felel meg. Tehát a mi államadósságunk körülbelül annyival nőtt az elmúlt nyolc évben a bruttó hazai termék arányában, mint amennyivel arányaiban nézve a belgáké csökkent. Tehát az azért már, hogy ami itt már többször elhangzott, hogy ellenében megyünk az európai folyamatoknak, egy igen fontos mozzanat. Mivel ezzel nem foglalkoztunk, ezért meglepetésként érte azokat, akik úgy gondolták, hogy ezek a dolgok maguktól el fognak múlni, mert hát jövőre csak jobb lehet, mint tavaly volt. Ilyen alapon nem reagáltak rá, és ennek következménye az, hogy amikor már igazán nagy volt a baj, akkor a kormány előállt egy olyan költségvetési tervvel, ami egyértelművé tette a külvilág számára, hogy nincsen, elvesztette a kapcsolatát a realitásokkal, és ez önmagában véve a válságnak az okává vált.

Miért beszélek Én erről?
Azért, mert hogy azt kell mondanom, hogy sok esetben ugyanazok az elemzők, akik a 2008 harmadik negyedévében még 2009-re 3-3,5 százalékos növekedést, 2010-re n4 százalék és azt meghaladó növekedést jeleztek előre. Tessék visszakeresni, nem fogok idézni senkit név szerint. Az internet lehetővé teszi, az archívumokban való bányászást, és tessék megnézni, ezt nem Én találtam ki, nem tulajdonítom senkinek, hanem ők publikálták saját maguk ezeket a számokat. Na most azok, hogy mentsék, ami menthető, most egy másfajta versenybe kezdtek. Ki tud nagyobb negatív számot mondani versenyében, és szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy a gazdaságnak van egyfajta tehetetlensége. Ez nem nagyon alkalmas nagy pozitív vagy negatív fordulatokra, különösen rövid távon, tehát ilyen néhány héten, hónapon, vagy negyedévben belül. A gazdasági folyamatoknak a tehetetlensége pedig a mi szempontunkból most rövidre véve egyszerre jó hír is, és rossz hír is. Jó hír olyan értelemben, hogy nem tud olyan nagyon összeszűkülni a gazdaság, hogyha a bruttó hazai termék összetevői közül egyik sem szűkül be olyan nagyon.

Most vegyük nagyon röviden végig.
Az exportot mindig alá szokták becsülni. Az elmúlt 15 évben a Pénzügyminisztériumnak a tervhivatalban származó apparátusa még mindig alábecsülte a magyar exportnak a növekedését. Minél nagyobb benne a nemzetközi cégeknek az aránya, annál inkább alábecsülte ezt. A magyar kivitelnek több mint 60 százaléka gépek és berendezésekből adódik, ami nem konjunktúra-érzékeny, ami vállalaton belüli forgalom, és ezért ez ellent szokott állni a konjunktúrának, és az ingadozásainak, tehát ez viszonylag stabil. Sokat hallottunk a megszorításokról, aminek egy jelentős részét visszavették, még mielőtt bevezették volna. És emellett tovább folyik a lakosság eladósodása és tartalékoknak felélése, ami azt jelenti, hogy a fogyasztás azért olyan mértékben nem fog visszaesni, mint amilyen mértékben ugye az első bejelentések alapján ezt feltételeznék.
A beruházásoknak a frontján azt látjuk, hogy azért a nemzetközi cégek befektetéseit azt nem a magyar kamatpolitika határozza meg. A kis- és közepes cégek esetében pedig ugye az adóalapból kivonható, tehát az amortizációból finanszírozott fejlesztések azok nagy valószínűleg megvalósulnak. Ez mindösszesen egy olyan (hát hogy mondjam, most már inkább negatív nullát mondok, eddig pozitív nullát mondtam, de azért nulla körüli eredményt hoz ki. Ez a nulla azt jelenti, hogy a plusz-mínusz 1 közötti tartományban van. Na most ugye ezt vívmánynak kell tekintenünk, miközben láttuk, hogy a szomszédjaink bajban vannak, mert ugye a szlovákok növekedése 4 százalék, a románoké 4,5 százalék, nem akarom végig mondani, a törököké 5, ez azért nem olyan nagyon lelkesítő. Tehát mindent kellő összefüggésben kell vizsgálni, és ezért mindenkit óvnék attól, hogy elfogadja ezt a negatív hangulatot, ami elterjedt. Tudniillik, ha tényleg elhisszük, hogy nagy baj van, és letapossuk egymást, akkor ott fognak maradni a hullák a kijáratnál, és Én azt gondolom, hogy jelenleg rendkívüli annak a veszélye, hogy úgymond ezeknek az egyre negatívabb számoknak a közzétételével azt a benyomást keltsük, hogy ez a feladat megoldhatatlan. És hogy igazából annak kell örülni, hogy nem rosszabb a helyzet, hogy vannak nekik éjt-nappallá téve dolgoznak azon, hogy megoldják azokat a problémákat, ahogy az 50-es években mondták ... hogyha nem lenne pártunk és kormányunk. Tehát Én azt gondolom, hogy miközben szembe kell nézni azzal, hogy a helyzet nehéz, ugye akkor szembe kell nézni azzal, hogy a helyzet nem megoldhatatlan. És hogy nekünk most nem az a fő bajunk, hogy hogyan alakul a Nikel, meg a Don Yones, hanem nekünk az a problémánk, amiről az előző előadásokban szó esett, hogy a magyar gazdasági növekedés az lelassult, és nem az elmúlt negyedévben lassult le, hanem évek óta lassú. Ugye, hogyha eltekintünk attól (ezt a Nemzeti Bank egyébként ki is mutatta), hogy 2005-2006-ban egy kimondottan egyoldalúan kínálatbővítő expanzív fiskális politika folyt, amivel körülbelül 1-1,5 százalékponttal nagyobb volt a növekedés, mint ami egy kiegyensúlyozott feltétel mellett indokolt lett volna. Akkor már közel négy éve ilyen stagnálás közeli helyzetben vagyunk, amiből nem kerülünk ki pusztán azáltal, hogyha személyi változásokra kerül sor. Ezzel Én nem akarom a személyi változások jelentőségét lebecsülni, de szerkezeti változások azért időt igényelnek ahhoz, hogy kedvezőtlen folyamatok, hát például az alacsony foglalkoztatottság az megváltozzék. Hallottuk ahhoz az oktatásban, a közteherviselésben, bizalomban, tehát olyan dolgokban van szükség változásra, ami nem változik meg egyik napról a másikra, és ezt nagyon világosan kell látni. Ebben az összefüggésben talán három, vagy négy pontot mindenképpen elmondanék.

Az egyik, Én azt gondolom, hogy ne higgyük el, akkor sem, ha az Európai Bizottságtól jött, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciálja lecsökkent. Szóval Én azért Brüsszelben volt alkalmam beszélni az előrejelzés készítőinek egyikével, és azt mondtam, hogy Én szégyenkeznék, hogyha egy országnak a növekedési potenciálja, ami ugye tíz éves növekedési távlatot jelentene, ez a Don Yones alakulásának függvényében két-három héten belül megváltozhatna különösen 2-3 százalékponttal. Hát ez a szakmai minimumot nem éri el, a rövid távú növekedési kilátások megváltozhatnak, igen mennyi ideig tart a kilábalás. Három hónapig, hat hónapig, vagy kilenc hónapig, e közben lehet egy eltérés, de a növekedési potenciál a következő tíz évben mennyi a növekedés, lehetőséges a fenntartható a növekedési ütem, ebben nem lehet 1-2-3 százalékpontnyi ide-oda mozgolódás. Tehát Én azt gondolom, egyébként elég rosszak azok, amit a nem konjunkturálisan készült elemzések mutatnak, eszerint olyan 2-2,7 százalék körül van a magyar gazdaság hosszú távú növekedési potenciálja, amire még ügyes gazdaságpolitikával, uniós források használatával, nemzeti propagandával, lelkesedéssel mondjuk még egy 1-1,5 százalékpontot fel tudunk tenni. Ez azért nem az a nagyságrend, amiről korábban beszéltek, ez nem egy utolérés és felzárkózás, hanem egy kínai típusú vagy egy indiai típusú, 8-9-10 százalékos növekedés, de az európai gazdaság számára ez egy elfogadható mérték. És ha 10 éven keresztül ezt tudnánk hozni, az jó lenne.

Tehát mi az üzenet. Az az üzenet, hogy miután a magyar gazdaságnak van növekedési potenciálja, a gazdaságpolitikájának és a társadalomnak az lenne a feladata, hogy ezt mozgásba hozza, és e tekintetben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy itt az archimédeszi pont, az a bizalom. Hogy tudniillik miért vagyunk ebben? Mert negatív körök indultak el, nincs bizalom, ezért nincs megtakarítás, ha nincs megtakarítás, nincs beruházás, ha nincs beruházás, nincs növekedés, ha nincs növekedés, nincs munkahely, mert nincs munka, nincs fogyasztás, és a kígyó a saját farkába harap. Tehát ebből kell kijönni, és ehhez pedig kell egy fix pont, ami ugye a közbizalomnak a helyreállítása, ami az átláthatóság, ezeket a történeteket már hallották. Csak elmondom, hogy ez a közgazdasági elméletben kvázi közhelynek számít a jó minőségűben, hogy a bizalom az egy növekedési tényező, és anélkül az összes többi, ami egyébként technikailag lehetséges lenne, nem fog működni, mert nem fognak megtakarítani, a megtakarítást inkább felélik, mint befektetik, ha befektetik, akkor inkább rövidtávra, mint hosszú távra, inkább pénzügyibe, mint reálba. Inkább nem foglalkoztatnak, mint foglalkoztatnak, és ettől kezdve a történetet egyszerűen meghosszabbíthatjuk azokat a negatív statisztikákat, amit az előttem szólók említettek.

Tehát mindenképpen itt a bizalom helyreállítására van szükség, a közbizalom helyreállítása, a tekintetben azt gondolom, hogy egy növekedési tényező.

Ennek a következménye az, hogy Én az igazi nagy veszélynek nem annyira azt látom, amiről sokat beszélnek, hogy most jön a depresszió, meg a defláció, meg a nem tudom én dekonjunktúra, hanem a stagflációt látom, azt, ami a 70-es években már előfordult. Akkor úgy gondolták, hogy a munkahelyek védelmében állami költekezést kell csinálni, ész nélkül lehet pumpálni a pénzt a gazdaságba, az meg fogja oldani.

Fele Barátaim azt szeretném kérdezni, lehet-e géppisztollyal küzdeni a sáskajárás ellen? A géppisztoly egy hihetetlen erőteljes fegyver, de nem a sáska ellen való.

A fiskális politika egy hihetetlenül erős fegyver, de az nem arra való, hogy bizalmi válságot, strukturális válságot, innovációs válságot kezeljen.
Én azt hallom a bankároktól, meg azoktól a tanítványaimtól, akik bankokban dolgoznak, hogy jelentős bankoknak rengeteg pénzük van, és az a gondjuk, hogy hát már alig várják, hogy kimozduljanak, de nem akarják, hogy hiénának tekintsék őket, ezért nem vásárolják fel versenytársaikat. Nem bíznak az ügyfeleikben, mert nem tudják, hogy mi történik, mert hátha két hét múlva ismét megváltozik az adórendszer, és akkor leszerződött ilyen feltétellel, mi lesz utána, amolyan feltétellel, esze ágában sincsen bárkinek kölcsön adni, mert nem bízik senkiben és semmiben.

Erre az nem megoldás, hogy pénzt pumpálunk a gazdaságban. Kint lesz a pénz, ha egyszer elkezd működni, el fogják költeni, nyilvánvaló nem lehet ennek más hatása, mint magas infláció. Tehát Én azt gondolom, és attól még, hogy meglódul az infláció, egyáltalán nem biztos, hogy meg fog lódulni a termelés, erről szólt a 70-es évtized, és ezt nagyon jó lenne, ha tudnánk.

Most ebből pedig ugye az következik, hogy akkor a pénzügyekben valahogy ezt a stabilizálódást, amiről a Szapáry György előadása szólt, ezt azért minél előbb meg kellene csinálni, nem nagyon sok hozzátenni valóm van. Talán két mondatot az euróról. Az egyik, hogy az EU nyilván nincs ingyen, meg semmi nincs ingyen. De hát önérdekből kell az eurót bevezetni, nem azért, mert valaki előírta, megjutalmaz, megkapunk érte egy sósperecet, tehát az eurót az önérdekből kell csinálni, ugyanúgy, ahogy egyébként a költségvetési fegyelmet is, meg minden, ami ehhez szükséges. És ahogy a Szapáry György előadásából elhangzott: ezek a kritériumok arra szolgálnak, hogy közembereket, mint minket segítsenek abban, figyeljük a kormányzatnak a kezét, hogy tényleg azt csinálja-e, amit mond. Mert ugye, ha azt csinálja, amit mond, akkor hosszú távú kamatok konvergálni fognak, és pont ezt látjuk éppen Szlovákia és Szlovénia esetében is.

Ehhez egyetlen komoly hozzátennivalóm lenne, voltaképpen, hogy az időpont kérdésében lehet, hogy vitatkozunk. Tehát Én azt gondolom, lehet, hogy rosszul tudom, majd Martonyi János kijavít, hogy egy magánjogi szerződésben az időpont, a teljesítés időpontja az érvényességi feltétel. Ugye ha nincs időpontja a szerződésnek, hogy mikor kell kifizetni, majd kifizetem 30 év múlva ugye. Az egy érvénytelen megállapodás, hogyha alapvető szerződési feltétel hiányzik. Az euró bevezetés az pont azért nagyon is időponthoz kötött, mert ez ideális esetben egy ilyen középtávú program, ilyen négy-öt éves dolog, nem túl közeli, nem túl távoli, mérhető, számon kérhető, behajtható, politikai folyamat által ellenőrizhető, hogy haladunk-e, vagy nem haladunk, csökken, vagy nem, mi történik ezekkel a mutatókkal. Tehát rendkívül fontos lenne a hitelességgel kapcsolatban, ami nyilvánvalóan igaz.

A munka világáról nagyon röviden talán két mondatot mondanék.

Én azzal abszolút egyetértek, hogy a magyar társadalom legfontosabb kihívása a következő évtizedben ez az alacsony foglalkoztatási aránynak a növelése, nincs megoldás a magyar államháztartás problémáira addig, amíg nálunk a foglalkoztatási arány 18-20 százalékponttal alacsonyabb, mint a fejlett országokban. Nincs, egyszerűen nem lehet annyi adót beszedni, még ha kivesszük a kivételeket, meg behajtjuk a rendes adókat, akkor sem. Ezt a problémát meg tudjuk oldani, ezt mindenképpen meg kell oldani. Hasonlóképpen, ha a társadalom fele ki van zárva a munka világából, az ki van zárva a demokrácia és a piacgazdaságából is. Ennek mindenféle bajai vannak, nem hiába konzervatív kormányok sokat szoktak azzal foglalkozni, hogy lehet a kisebbségeket integrálni, kiutakat mutatni, stb., mindenféle egyebek. Tehát ezzel egyetértek. Ugyanakkor azért említeném, mert úgy hallom, hogy folynak ilyen műhelymunkák az 1 millió hiányzó munkahely megteremtésére vonatkozóan, hogy azért ha most a számokat nézzük, és nem tudom mit hoz a jövő, de az előrejelzések alapján 2006 és 2009 között az egymillió új munkahelyből a -250 valósult meg. Tehát ugye a nulla elérésére még azért elég jelentős gazdasági növekedésre, meg rásegítő intézkedésekre lesz szükség, vagyis, hogy ez egy igen nagy kihívás. Ezzel foglalkozni kell, mind a generációs mozzanattal, mind pedig az etnikai mozzanattal, amellyel szétrobbanthatja a magyar társadalmat.

Végül hogy jön ehhez az Európai Unió? Hát úgy jön az Európai Unió szerintem, hogy ezzel kapcsolatban mind az előnyeit, mind a hátrányait világosan kell látni. Az Európai Unió az egy klub, egy keret, ami azt jelenti, hogy a klubba be lehet menni, és ott lehet unatkozni. Tehát az a tény, hogy Én bementem a klubba, még nem biztosít, hogy jól fogom tölteni az estét, lehetne valami más dolgom is. De azért az Én hozzájárulásom nélkül nehéz elképzelni, hogy jól fogom magam ebben érezni, és ezért az egy tévedés, ami az elmúlt években volt, hogy várjuk, hogy majd Brüsszelből jönnek, és megmondják, hogy nekünk milyen legyen az oktatási rendszerünk, meg a kutatásfejlesztés, meg a gazdaságpolitika. Na ez fordítva működik, nekünk kell valamit kialakítani, és akkor az Európai Unió ad nekünk egy keretet, amiben segít olyan fix pontok megtalálásában, amit talán magunk is tudhatnánk, mint amiről itt szó esett, hogy azért jobb, hogyha árstabilitás van, mintha nincs, jobb, hogyha fegyelmezett pénzügyek vannak, minthogyha nincsenek, és jobb, hogy ha magasabb a foglalkoztatási szint, minthogyha alacsonyabb. Nem utolsósorban jobb, hogyha elszámoltatható politikusaink vannak, minthogyha nem elszámoltathatók vannak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.