Moszkva már a brüsszeli terv közzétételének napján csattanós választ adott: Medvegyev elnök bejelentette, hogy a Kreml által kézivezérelt Kollektív Biztonsági Megállapodás Szervezetének tagjai, köztük a közép-ázsiai köztársaságok, közös gyorsreagálású fegyveres erőt hoznak létre KSZOR néven. A moszkvai média nem titkolt diadallal "ellen-NATO"-t és a közép-ázsiai földgázra építő Nabucco-projekttel szembeni egységfrontot emleget.

A Nabucco megtorpedózása mellett a KSZOR tervével Moszkva az új amerikai elnök megalázását is célul tűzte ki. Hiszen a posztkommunista kalifák demonstratív moszkvai behódolása gyakorlatilag keresztülhúzza a Barack Obama amerikai elnök külpolitikájának abszolút prioritásaként - az iraki kudarc ellensúlyaként - meghirdetett afganisztáni békemissziót. Pedig Washingtonban ez lett volna a választási kampányban túlszeretett elnök presztízsének, politikai tőkéjének egyik bizonyítéka.

Éppen ezért a Kreml mindent latba vetett, hogy a Biskek kirgiz főváros közelében 2001 decembere óta bérelt manaszi támaszpontról kiebrudaltassa az amerikaiakat. Nem mindennapi, bár a KGB gyakorlatából jól ismert módszerekkel. Oroszországból először is cybertámadást indítottak Kirgízia ellen, megbénítva a koldusszegény kis ország életét. Az ostor után jött a mézesmadzag. Moszkva százötvenmillió dollár vissza nem térítendő támogatást ajánlott és kétmilliárd dolláros hosszú távú hitelkeretet nyitott Biskek számára.

Medvegyevék valóban mindent megtesznek azért, hogy visszatereljék Moszkva befolyása alá a 132 évig orosz uralom alatt lévő - de energiakincse miatt éppen a Szovjetunió felbomlása után felértékelődött és egy ideig a nyugati világ meg Kína felé tájékozódó - Közép-Ázsiát. A kapkodó, határozatlan, széthúzó unióval szemben a Kreml lépésről lépésre keresztülviszi a sok évszázados ideológiai-civilizációs gyökerekből és a birodalmi megalázottság alig negyedszázados emlékéből táplálkozó, vehemensen Nyugat-ellenes politikáját. Ha most visszatekintünk Medvegyevnek az elmúlt nyolc hónapban tett hivatalos útjaira, tárgyalásaira, világossá válik, miként győzte meg ígéretekkel, zsarolással, nagyvonalú engedményekkel, fenyegetésekkel a volt tagköztársaságokat a közös haderő szükségességéről. Érdekes, hogy ami a jóval karakteresebb, keményebb és a volt szovjet érdekszférában népszerűbb Putyinnak nyolcéves államfői tevékenysége alatt, számos kísérlete ellenére nem sikerült, azt a bábjának tekintett Medvegyev keresztülvitte. A két politikus közti feladatmegosztásra 2009-ben is érdemes lesz figyelni.