- Az Országgyűlés múlt csütörtöki ülésén nem vette napirendre a parlament feloszlatásáról szóló Fidesz-KDNP-s indítványt, aminek sikerében sokan már kezdetektől kételkedtek. Önök láttak rá esélyt?

- Láttunk, és még nincs is veszve az ügy, hiszen ugyan a sürgős tárgyalást leszavazta az országgyűlési többség, de a szocialista párt azt ígérte, magát a napirendre vételt majd támogatni fogják. Készpénznek azért nem venném ezt az ígéretet, hiszen láttunk már jó néhány pálfordulást.

- Például az SZDSZ esetében, amelynek elnöke, Fodor Gábor a múlt szerdán még azt mondta, ha az indítványt nem is, a sürgős tárgyalást mindenképp támogatják, egy nappal később mégis másképpen döntöttek...

- Az SZDSZ döntő kérdésekben az MSZP mellé áll. Sajnálom, hogy így határoztak, hiszen ennek az indítványnak a tárgyalása nem csupán politikai, hanem erkölcsi kérdés is. Vannak, akik szerint az áll döntésük hátterében, hogy azt remélik, egy év alatt sikerül elérniük az
ötszázalékos küszöböt. Ezzel kapcsolatban azonban erős kétségeim vannak.

- A csütörtöki ülésnap témáját is a gazdasági válság adta. A miniszterelnök ezúttal egy ezermilliárdos adócsomagról beszélt. Van új kormányprogram?

- Sajnos nincs. A koncepciótlanságra jellemző, hogy egy hónapja fogadta el a parlamenti többség a költségvetést, de már most látszik, módosítani kell. Az adócsomagot másfél hónapja szavazták meg az MDF támogatásával, de ez is összeomlik. Csak ígéreteket hallunk, ezek viszont kidolgozatlanok. Gyurcsány Ferenc például az ezermilliárdos csomag egyik legfontosabb elemeként a vagyonadót említette, de még saját bevallása szerint sem tudja, hogy pontosan mit is adóztatnának meg. Mindez persze nem meglepő. A 2006-os választások előtt elfogadtak egy ötéves adócsökkentési programot, hogy aztán a választások után már adókat emeljenek.

- Legutóbb Lendvai Ildikó MSZP-s frakcióvezetőtől hallottuk, hogy ebben a szorult helyzetben összefogásra van szükség. Mit gondol erről?

- Összefogás szerintem is kell, de ma két választási lehetőség van: vagy Gyurcsány Ferenccel fogunk össze, vagy a választópolgárokkal. Szerintem az utóbbi a járható út. Ugyanis olyan kormányzati politikára van szükség, amellyel kapcsolatban él a bizalom, és olyan kormánynak kell vezetnie Magyarországot, amelynek vannak válaszai a gazdasági válság kihívásaira.

- Az időközi választások eredményei is azt mutatják, hogy a választók többsége nem bízik a kormányban. Ön szerint a szocialista kabinet érzi ezt a nyomást?

- A szocialisták a költségvetés elfogadása után azt hitték, hogy túl vannak a nehezén. Mostanra azonban számukra is világossá kellett válnia, hogy ez nem így van. Ma olyan kormányzati politikára lenne szükség, amely biztosítja, hogy a válság ellenére is legyen növekedés. De ennek napjainkban olyannyira nincs nyoma, hogy már a kormány is elismeri, nem növekedés, hanem háromszázalékos csökkenés várható az idén. Ám gazdasági elemzők ennél nagyobb mértékű recessziót sem tartanak kizártnak. Ezért is lenne jó egy előrehozott választás az európai parlamenti választással egy időben, mert ez megteremtené egy kidolgozott kormányzati politika esélyét is. A mostani, szocialista kabinettől ugyanis láthatóan nem várhatunk ilyet.

- Nem látszik túl nagy esély az előrehozott választásokra. Az már többször bebizonyosodott, hogy Gyurcsány és pártja ragaszkodik a hatalomhoz, a két kispárt, az MDF és az SZDSZ pedig időt akar nyerni. Mit tart a legvalószínűbb forgatókönyvnek?

- Azért nem tippelnék szívesen, mert a parlament feloszlatása nem a Fideszen és a KDNP-n múlik, hanem a szocialistákon, a szabad demokratákon és az MDF-en. Bár a kérdésben szereplő állításokkal nem lehet vitatkozni, mindezek ellenére továbbra sem zárom ki annak lehetőségét, hogy előrehozott választások lesznek. Egy biztos: mi minden olyan alkotmányos eszközt bevetünk, amelyet egy parlamenti párt alkalmazhat. Az ország helyzete ugyanis mindenki előtt ismert, és ahhoz, hogy ebből a súlyos válságból kilábaljunk, minél hamarabb gyökeres változásra van szükség.