A hétköznapi élet ilyen, a szén-dioxid egyenérték grammjára átszámított megközelítése nap mint nap különböző új módszertani kérdéseket vet fel - írta az AFP tudományos kommentátora.

Ha például egy palack víz szén-dioxid-mérlegét kívánják megvonni, hogyan veszik figyelembe a szállításhoz felhasznált gépkocsi CO2-kibocsátását? Egy 300 grammos bélszínszelet esetében hogyan kalkulálják benne a szarvasmarha által nagy mennyiségben felböfögött erősen üvegházhatású metángázt, illetve az annak megfelelő CO2-egyenértéket (akár metánról, akár más gázról van szó, minden üvegházhatású gázt szén-dioxid egyenértékben vesznek figyelembe).

A legfrissebb vita az internetes adatkeresésről alakult ki. A közhittel ellentétben a világháló fokozott használata korántsem szénsemleges. Noha lehetővé teszi a dematerializálás - anyagtalanítás - bizonyos formáját, a web nagy energiafogyasztó a számítógépek gyártása, a használatukhoz szükséges villamos energia és más tényezők révén.

A The Times egyik cikkében azt állította, hogy két internetes adatlekérdezés átlag ugyanannyi szén-dioxidot hoz létre, mint egy vízmelegítő: 7 grammot. A Google azonnal válaszolt, közölve, hogy saját mérései szerint egy keresés csak 0,2 gramm szén-dioxid termelésével jár.

Alex Wissner-Gross, a Times által idézett harvardi kutató tagadta, hogy külön a Google-ról beszélt volna, kifejtette, hogy általában szólt a világhálóról. Mérései szerint az interneten töltött minden másodperc átlag 20 miligramm CO2-kibocsátással jár. Mint az AFP kérdésére hozzáfűzte, egy átlagszám nem nagyon igazít el, mivel figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint hogy hol tartózkodik a felhasználó és milyen felszerelése van.

Annak érdekében, hogy személyre szabottan mérni lehessen egy internethely kibocsátását, a tudós létrehozott egy CO2stats névre elkeresztelt speciális eszközt.