A kenőcs mint fegyver

Létrehozva: 2009. február 10., 08:31	nyomtat	küld

Úgy tűnt, bizonyítványt sem kell magyarázni, hiszen nem csak itt megy tönkre minden - áldatlan kormányzati tevékenységük révén -, hanem mindenütt a világban. A baj forrása tehát maga a fátum, és semmi esetre sem Gyurcsány és kormánya, és nem a szolgalelkű pártok, amelyek őt és kormányát segítik.

A helyzet azonban a jelek szerint nem csak úgy általában változott mostanság napról napra, óráról órára: változott és változik Gyurcsány és társai helyzetét tekintve is. A miniszterelnök fellépéseiben eddig a hatalomhoz való eszelős ragaszkodását könnyed nyegleséggel, cinikus arcátlansággal, gátlástalan színjátékkal tudta előadni, azzal sem törődve, hogy észreveszik-e a kilógó lólábat vagy sem. Az utóbbi napokban már mintha megroggyant volna a miniszterelnök úr... Mintha pazar játékos kedvére ráfagyott volna mégis a honi valóság. A fegyvertár legfontosabb darabja természetesen megmaradt, és azt igyekszik is használni.

Láttuk: egész regnálása alatt - de már a miniszterelnökség-pártelnökség felé vezető úton is - minduntalan előkapott egy-egy doboz fekete kenőcsöt, és rákente Orbán Viktorra, maga elé tartva folyton a képet: íme, az ördög maga, és íme, csakugyan fekete az ördög, én meg itt állok vele szemben, az egyetlen lovag, aki legyőzheti őt, aki a szocialistákat és a liberálisokat, a zsidókat és a cigányokat, a szegényeket és a nyugdíjasokat, a nőket és a homoszexuálisokat megóvhatja az ördög uralmától. Nem mondhatjuk, hogy ez a sötét fegyver teljesen hatástalan lett volna, különösen nem volt az saját párttársai előtt, akik hittek, amit hittek, mindenesetre volt féltenivalójuk: biztos állások, jó jövedelmek, gyarapodó vagyonok stb. - és persze az összetartás, a hatalom és a hazugságdömping a közös bűnök abroncsaival körülfogva. Volt hatása ennek a kenőcsös taktikának a párton kívül is. Az ilyesmire amúgy is könnyen ráhangolódók elhitték, és már maguknak is bebeszélték, hogy Orbántól félni, Gyurcsányban bízni kell, így egyszerű, áttekinthető a világ, és tovább nem is kell rágódni rajta.

Ment is ez egy darabig, de aztán egyre több korrupciós ügy került nyilvánosságra, egyre több hazugságra, kormányzati támogatással végbevitt lopásra, rablásra derült fény. Ennél is súlyosabban esett a latba az egyre terebélyesedő nyomorúság, az elszegényedés; a közbiztonság már mindenkit fenyegető botrányos hiánya, a veszélyeztetettség mindennapos érzése a társadalomban. Ekkor egy kis taktikai engedménnyel újítani kellett. A csodabohóc elrikkantotta magát: "Van másik!" És csakugyan, előkerült egy másik doboz, valami bizonytalan, ocsmány színű kenőccsel. Most ezzel kezdték bekenni az egész politikai palettát, mondván: lássátok, más is sáros, nem csak én.
Vagyis, aki abban bízik, hogy a másik oldalon - ha ők volnának hatalmon - kevesebbet lopnának, kisebbet hazudnának, vagy hogy az ő kormányzásuk alatt jobb lenne a közbiztonság, kevesebb a nyomorúság, olcsóbb az élet, az nagyon téved. És csakugyan, ez a kenőcs is jól teljesített, talán még jobban, mint az előző, mert az emberek keserű történelmi tapasztalatára utalt - a politikával és személy szerint is a politikusokkal szembeni bizalmatlanságra, arra a megrögződött véleményre, hogy a politika mocskos dolog, és hogy "egyik kutya, másik eb", ha politikusról van szó. A balliberálisok és Gyurcsány Ferenc által sokszorosan becsapott emberek elég jelentős részét ismét el lehetett téríteni saját józan ítéletétől.
Mind többen legyintenek már mindenre, ami politika, és legyintenek az egész politikai osztályra mindenestül. A kormányfő és csapata annyit elért, hogy nemcsak a maga felelősségét, de teljes erkölcsi nihilizmusát is szétkente, azt a látszatot keltve, mintha itt is, ott is minden ugyanolyan volna. Ezáltal átmenetileg elhitette, hogy nincs értelme a változtatásnak, a politika ilyen, akárki van kormányon, egyszerűbb hát, ha maradunk mi, minket már megszokhattatok.

Eddig ez a taktika és a kenőcs mint politikai fegyver többé-kevésbé bevált. Most azonban már akkora a baj, olyan nagy a káosz, hogy abba azok is belezavarodtak, akik e bajkeverésnek és káoszkeltésnek a mesterei voltak ez idáig. Úgy látszik, most már nincs tovább, ennek a kormánynak kitelt az ideje. Vélekedjen bárki bárhogyan a másik politikai oldalról, azt már látnia kell a leginkább szkeptikus választópolgárnak is, hogy ennél van jobb. Már csak azért is, mert ez a lehető legrosszabb - az már önmagában is nagyon jó, ha ezek eltűnnek végképp az ország éléről.