Náluk a nyers erő dominál, aki nagyobbat és gyorsabban üt, szerintük az lesz a győztes. A sokmilliós, normális többség fél ettől a nyers és hangos kisebbségtől, és úgy érzi, hogy a hatóságok sem tudják majd megvédeni tőlük, ha véletlenül egyszer rossz időben lesznek és rossz helyen. Látszólag nincs sok különbség közöttünk, még a vágyaink is hasonlók. Érthető ez: ugyanabban az országban élünk, ugyanazt látjuk a tévében és az óriásplakátokon. Csak az a baj, hogy ők nem tanulták meg azt, miként lehet ezeket a javakat becsületes úton megszerezni.

Az első, sokmilliós csoportba is tartoznak magyarok és romák, miként a másodikba is. De azt sem szabad elhallgatni, hogy második csoport tagjainak nagyobb része roma. Nem igaz, hogy a nyomor és a szegénység termeli ki a második réteget - ezért az emberi felelőtlenség és nemtörődömség a hibás. Ugyanis a legmélyebb nyomort is lehet méltósággal viselni, embernek maradva akkor is, amikor nagyon korog a gyomor. Ingyen van az iskola, csak épp naponta oda kell küldeni a gyereket. Tanulni is lehet vele, akár a petróleumlámpa fényénél is, az sem kerül pénzbe. Az igaz, hogy a szegénységben felnövők számára a könnyebbik utat jelenti az ököljog világában maradni, de nem törvényszerű, hogy mindenki ide kerül.

A két társadalom között gyakorlatilag nincs átjárás. Nem is értjük egymást, bizonyos élethelyzetekre nem ugyanúgy reagálunk. Az egyik szórakozni megy a diszkóba, a másik balhézni; vitás helyzetben az egyik megbeszélné a dolgot, a másik előbb üt, azután kérdez. Olyannyira mély a közöttünk levő kulturális-szocializációs szakadék, hogy egyelőre nem is látszik, miként lehetne áthidalni.

Tegnapi hír, hogy elkészült a vádemelési javaslat a brutális gadnai gyilkosság tettesével szemben. A fiatalember 2007. november 27-én egy idős nőt erőszakolt meg és gyötört halálra a borsodi településen: késsel összeszurkálta, a szemét kinyomta, levágta a lábát, majd baltával széthasította a fejét. Józan ésszel nem lehet felfogni azt, ilyet miért tesz valaki egy idős nővel. De azt sem lehet felfogni, ami vasárnap hajnalban történt Veszprémben, ahol balhékereső véglények ok nélkül megöltek egy élsportolót, és súlyosan megsebesítettek kettőt. Az elkövetők nem voltak szegények: drága, csillogó autókkal jártak, és ahogy tegnap a még körözés alatt lévő egyik elkövető családi házánál láthattam, nem putriban laktak.

Aki egy edzőteremben szocializálódik, az csak az ököljogot fogadja el törvénynek. Ha valaki azt látja a szüleitől, hogy azok soha, egyetlen percet sem dolgoztak, maga sem akar reggel hattól gyárba járni. Aki a jogaiból és kötelességeiből csak az előbbit tanulja meg, az soha nem lesz hasznos tagja a társadalomnak.

Az eddigi gyakorlat csődöt mondott. A szép szó, a halk szavú kérés nem jut el azokhoz, akiknek meg kellene hallaniuk a szót. Most nekünk is át kell törni a hallgatás falát, mert az a másik világ egyre hangosabban és nyersebben üzen. Befoghatjuk ugyan a szemünket-fülünket, csak akkor ne csodálkozzunk, ha holnap mi kapjuk a kést a lapockánk alá.