Kicsordult kormánydüh

Létrehozva: 2009. február 11., 07:20	nyomtat	küld

A vadállat, szerencsére, csak ritkán és csak egy-egy egyedből bújik elő. És persze csak abból képes előlopakodni, akiben benne van. A veszprémi mészárosokban benne volt. Rémtettük a Magyar Hírlap publicistájából dühödt reakciót váltott ki. Bayer Zsolt leült gépéhez, leírta az első mondatot: "Betelt a pohár!" Elmúlt két nap. És Magyarország miniszterelnöke is - Bayer cikke után nagy "spéttel" ugyan, de - megfogalmazta a maga mondatát, így: betelt a pohár.

Hát akkor nézzük, kinek mivel telt be.

Bayer Zsoltnak az egész falvakat és városnegyedeket uraló fékevesztett bandákkal, akik riogatnak és zsarolnak, vernek és fosztogatnak, ölnek és rabolnak.

A magyar társadalmat alkotók többségének pohara az őket riogató, fosztogató és gyilkoló, fékevesztett hordákkal telt be.

A magyar miniszterelnök pohara meg - Bayer Zsolttal és a Magyar Hírlappal.

Igen, ez volt a kormányzás súlyos terhét viselő miniszterelnök legfontosabb közlendője 2009. február 10-én. Egy válsággal sújtott, gazdaságilag kivéreztetett, erkölcsileg amortizált, múltjában megkérdőjelezett, hagyományaiban megcsúfolt ország kormányfője azt tartja kivételesen fontos üzenetnek e napon, hogy vesszen Bayer és vesszen a Magyar Hírlap.

Olykor egy-egy emberből kibújik a vadállat, olyik kormányfőből meg a kútmélységű ostobaság. Az aránytévesztés ritka példája: azon a napon, amikor őrizetbe veszik a miniszterelnök eszme- és párttársát, Hunvald György polgármestert az erzsébetvárosi ingatlanpanama gyanúsítottjaként; amikor egy másik "börtönszocialista", Zuschlag János, megtörve némasági fogadalmát, kipakolni készül a kormánypárti sikkasztásokról - akkor a kormányfő legsürgősebb teendője, hogy Bayert és a Magyar Hírlapot a szókimondása miatt elítélje, hogy az újság bojkottjára szólítsa fel az állami intézményeket és vállalatokat, és utasítsa a bokázni mindig kész miniszterét a jogi reváns megindítására. Kultúrnépek az ilyen alantas célú blokádot megfojtási kísérletnek nevezik, az elnémítási szándékot otromba cenzúraakciónak, a dolog egészét pedig ijesztő diktatúratünetnek. Mi meg egyszerűen - a Rákosi-módszerek visszatérésének. Nyilvánvaló: a legnagyobb baj az a Magyar Hírlappal, hogy nevén nevezi a társadalmi bajokat; rámutat a törvénytelenségekre, a kormányzati tévedésekre és a tudatos félrevezetésekre, a választásokat eldöntő orbitális hazugságokra. Feltárja a hatalmi visszaéléseket és közbűntetteket - meg azt is, hogy a bűnök eltussolásán milyen kormányzati erők és miféle hazug propagandisták ügyködnek, liberális védernyő alatt.

Valóban, már csordultig telt a pohár, a társadalom pohara - a csalások és sikkasztások keserű levével, a hazugságok mérgével, a közösségellenes intézkedésekkel, a többség rovására érvényesített különjogokkal, a sok helyütt dúló kisebbségi terrorral. És a hatalom kíméletlenségével, önhittségével, arroganciájával.

A Magyar Hírlap teszi a dolgát: információs oldalain tényszerűen, a Vélemény és vita rovatban pedig publicisztikus fordulatokkal, olykor iróniával és igen, rémtettek okán akár indulattal. A meggyőződés szabadságával. Alku nélkül. Lehet, ez fáj legjobban a szocialista diktatúra tradícióit újraélesztő kormányfőnek. Kolosszális melléfogásának köszönhetően a polgári konzervatív-nemzeti Magyar Hírlap - és egyáltalán a magyar érdekű sajtó - további erősödése várható.