Már régen cselekedni kellett volna, nem megvárni, hogy a tehetetlenségünk miatt elszabaduljon a pokol - körülbelül így hangzott volna helyesen a mondat.

Egy olyan országban, ahol felbomlik a közmegegyezésen alapuló törvényes és erkölcsi rend, ahol milliók tengődnek munka nélkül a nyomor szélén, ahol a halmozottan hátrányos rétegeknek szinte esélye sincs arra, hogy a társadalmi normák írott és íratlan szabályait betartva boldoguljanak - szinte törvényszerű, hogy alvilági bandákba verődött bűnözők vegyék át a kisebb-nagyobb közösségek feletti hatalmat.

Egy ilyen anómiás társadalomnak, mint a miénk, kellene megbirkóznia a morálisan velejéig romlott politikai hatalmi elit elkergetésének és a korrupcióval fertőzött államapparátus megtisztításának a gondjával, ráadásul olyan időszakban, amikor az ország éppen adósságcsapdában vergődik egy brutális mélységű gazdasági válság kellős közepén.

Miközben ötszázasával bocsátják el a munkásokat a gyárakból, és becsületes derék törvénytisztelő emberek családjainak tízezreit kellene megóvni a humanitárius katasztrófától, aközben talán százmilliárd forint is kevés lenne ahhoz, hogy legalább a rendszerváltoztatás előtt megszokott közbiztonságot elérjük. Nyilvánvaló, hogy a diktatúrákban könnyebb a közrend biztosítása, akkor is volt korrupció, a rendőrségen is, de a bajok forrását valahol mégis ott kellene keresni, hogy például a cigánysorok nagy részén hosszú évek óta nem láthattak munkába siető embert a felnövekvő generációk. Az ilyen környezetben előbb a tyúklopás, majd az uzsorakamatra adott kölcsön, a verőemberrel végrehajtott pénzbehajtás, majd a késeléssel megvalósított bosszú, a rablás, végül a gyilkosság árán is végrehajtott pénzszerzés válik mindennapos gyakorisága miatt megszokottá.

El kell fogadnunk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetünkben már esélyünk sincs arra, hogy mindenkinek legyen munkája. Ugyanakkor a társadalom törvénytisztelő, sőt még adót fizetni képes tagjai mégis joggal várják el a közpénzből fenntartott állami intézményrendszertől, hogy védjék meg a családját a bűnöző bandáktól. Annyi pénzt, annyi megfelelően kiképzett rendőrt biztosítsanak e célra, amennyire szükség van. Mert a legfontosabb érték, amit legelsősorban óvni kell, az az emberi élet, "bőrszínre, fajra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül", ahogy azt egy ellenzéki politikus megfogalmazta a minap a kormányt bírálva, amely nem képes megteremteni a közbiztonságot.

Egy felmérés szerint 2007 óta negyvenmilliárd forintot vontak ki a rendőrség működési keretéből, de a tavalyihoz képest is 15 milliárddal jut kevesebb rendvédelemre. Az elvont forrásokat az önkormányzatok igyekeznek pótolni, sokszor szociális kiadásaikon megspórolva a pénzt.

A veszprémi gyilkossági ügy végre kiverte a biztosítékot az illetékes kormánytagoknál is. Most a közrend védelmét ellátó rendőrség kasszájába visszaraknak kétmilliárdot. Nevetséges az összeg is, és az is, hogy ettől javulást remélnek. Ráadásul ezt is csak azért adják, mert a nemzetközi figyelem középpontjába kerültek.

Amíg a bűnöző bandák "csak" magyar tanárt lincseltek, csak magyar diáklányt erőszakoltak és gyilkoltak meg, és gyújtottak fel, csak magyar járókelőt késeltek meg a táskája tartalmáért, addig a kormánypárti politikusok összes figyelme csak odáig terjedt, hogy "politikailag korrekt" közbeszédből oktassanak ki mindenkit.