Égett tenyérrel

Létrehozva: 2009. február 11., 13:20 | Utoljára frissítve: 2009. február 13., 07:30	nyomtat	küld

- Milyen érzés, hogy épp aznap kapott komoly konkurenciát a polihisztor riporter kategóriában, amikor kitüntették?

Hogyhogy?

Kuncze Gáborra gondolunk.

Ó, igen! Aznap délelőtt pont őt hallgattam, amint klubrádiósként interjút készített Kóka Jánossal, Gyurcsány Ferenccel. Nem hagyott közömbösen, krokit írtam a helyzet fonákságáról, a díjátadóról meg majdnem elkéstem emiatt - nem tudtam ugyanis, hogy díjazott leszek.

- Kuncze mondhatja: drága Szilveszter, te énekes vagy, voltál kommunikációs igazgató, helyi Fidesz-alapító, és riporterkedsz. Épp te ne tégy szemrehányást!

- Alapvető a különbség. Ha valakit közpénzből fizetnek, és egyéni képviselőségét hivatásnak tekinti, visszás riportereskednie a Parlament folyosóján, mialatt az ülésteremben lenne a helye. Ott végezze a képviselői munkáját, amire fölesküdött. Azt pedig bontsa ki más, par excellence publicista, hogy tehet úgy a balliberális oldal emblematikus, minden döntésben részes figurája, mintha most, rádiósként jött volna le a falvédőről.

- Mégis, normális állapot, hogy ön egyszerre van jelen vélemény- és hírműfajokban?

- Mióta kérdező vagyok, nulláig fogom vissza magam közéleti publicisztikákban. Kuncze firtatása kivétel, de aktuálpolitikai elemet ez az írás sem tartalmazott, szándékkal. Különben, ha nem volna véleményem, még gyanúsabb lennék, nem? Az enyém is a köz szolgálata, de nem tőrőlmetszett közszolgálatiságban. A magam részéről méltányos akarok lenni, nem talányos.

- A laudációban elhangzott, hogy politikusoknak ad tanácsot, és részt vesz a helyi közéletben. Összeegyeztethető ez a riporteri működéssel?

- Ide muszáj idézőjelet érteni. Kommunikációs tréningeket újságírók tartanak - emlékszünk, még balról jobbra is történt efféle. Konkrét politikai tanácsot sosem adtam, még Navracsics Tibornak sem, nem is igényelte senki. Igaz, vele gyakrabban találkozom, de hát földim, rég ismerem, mindketten veszprémiek volnánk.

- Az elmúlt négy évben megtanulta becsülni a biztatást - mondta. Nem dicsérgetik eleget a Hír Tv-ben?

- Szofisztikáltabbnak kéne lennem... A Hír Tv-ben tág teret kapok, ezt szeretem, ha ügyetlen vagyok, azért szólnak, ez is rendjén van. Úgyhogy rendes üzemmenetben nem röpköd a szuperlatívusz, de most az is kiderült számomra a felterjesztésből, hogy a tévé vezetése csöndben azért odafigyel rám. Jólesik, mi tagadás.

- Üzemi díj. Kizárólag jobbos médiumok tesznek javaslatot a díjazottra, legnagyobb súllyal a Magyar Nemzet-Hír Tv-Lánchíd Rádió csoport.

- Jelenleg nem látom, mi más módon változtathatnák meg, hogy egyeseket állami és "üzemi" díjeső is elborít, a komplett ellenzéki oldal pedig sötétben marad. Nem emiatt szabódtam az átadáskor, hanem mert nem érzem méltónak magam Illés Sanyi bácsi és a néhai Nagy Gáspár társaságához. Megpróbálok a jövőben összeszedettebb lenni, mert a bizalmat most is korábban kaptam, mint megérdemeltem volna - hasonlít a helyzet 2001-hez, amikor egy Heti Válasz nevű induló lap publicistája lettem...

Azóta végképp médiaarccá vált az egykori komolyzenész. Zavarja?

- Zavarna! Múltkor Schumann-dalestet adtam a váci püspök szalonjában. Igaz, nem ülték volna úgy tele, ha nincs a médiaprofil. De amikor a közönség tájékoztatása végett elkezdtem bíbelődni Heine és Eichendorff soraival, azon kaptam magam, hogy versbe szedem őket. Akkora élvezet volt - pedig három gyerkőc szaladgálása némiképp riasztja a múzsát -, hogy rágondolva zavarna, ha egyik "lábamat" most amputálni kéne.

Jön az Ókovács-verseskötet?

- Ha rímes nyersfordításról azt hinném, vers, azonnal vegyék vissza a díjat! Ami pedig a szépprózát illeti, abban is úgy szeretnék méltó lenni Mikszáth szelleméhez, hogy megígérem: nem kontárkodom bele. De a karcolatokat és a riportokat nem hagyom, a muzsikát se. Tényleg, lassan negyvenévesen már nem tudok vasakat elengedni -beleégtek mind a tenyerembe.