A brazil esőerdők egy része még ma is ismeretlen a tudósok előtt, a kutatók szerint előfordulhat, hogy számos olyan fajra bukkanhatnak, amelyeket eddig még nem is ismertek. A főként a brazil partok mentén több ezer kilométeren át húzódó Atlanti-őserdő átnyúlik Paraguay-ba és Észak-Argentinába is. Az erdő csupán 10 százaléka áll fokozott védelem alatt. Észak és dél-amerikai tudósok a brazil Atlanti-őserdő élővilágának jobb feltérképezésére használták a térség klímatörténetét. A Berkeley-ben működő California Egyetem kutatója, Ana Carolina Carnaval szerint a modellezéssel, sokkal jobban fel tudják térképezni azokat a területeket egy régión belül, ahol az élővilág változatossága kimagasló. Ezeknél az úgynevezett forró pontoknál a klíma az elmúlt évezredekben kevéssé változott.

Az amerikai tudósok a klímatörténet modellezésével arra a következtetésre jutottak, hogy az őserdő közepe az elmúlt húszezer évben kevésbé esett át éghajlatváltozáson, mint a délebbi részek. Ez szerintük arra enged következtetni, hogy az állandó éghajlattal rendelkező belső térségekben a fajok túlélése is nagyobb volt, míg a klímaváltozás által jobban érintett területeken nagyobb lehetett a fajok mulandósága. Ennek bizonyítására az őserdő minden részén jelen lévő három békafajból vettek DNS-mintákat. Kiderült, hogy az őserdő középső részén a békák genetikai változatossága sokkal nagyobb volt, mint máshol. Ez arra enged következtetni, hogy az ott élő békapopuláció sokkal stabilabb életkörülmények között élt.

A Science hasábjain közzétett tanulmányban úgy vélekedtek, hogy a klímatörténettel a természet megismerésének és védelmének egy új módszerét alkalmazták. Carnaval szerint nemcsak erre a térségre alkalmazható a modellezés, hanem valószínűleg bárhol a világon. A kutatónő szerint így nagyobb az esély arra, hogy megtalálják a biodiverzitás úgynevezett forrópontjait. Az eredményeket érdeklődéssel vették a BBC megkérdezett szakemberei, mert szerintük ez egy újabb támpont arra, hogy feltérképezzék az értékes területeket.