A skót, konzervatív Struan Stevenson, akinek választókörzetében sokan élnek a halászatból, nem maradéktalanul elégedett a jelenlegi uniós halászati politikával: "A közös halászati politikának a halállományt és a halászokat kellett volna védenie, ám egyik sem sikerült; 16 halállományt fenyeget az összeomlás veszélye és több ezer munkahely szűnt meg".

A halászati és tengerészeti ügyekért felelős európai biztos Joe Borg szerint az új halászati politikának "hatékonynak, egyszerűnek és könnyen irányíthatónak" kell lennie, és "térségi dimenzióval" kell rendelkeznie.

Izland nem kér az EU halászati politikájából?

Egyes képviselők aggodalmuknak adtak hangot, hogy Izland esetleges EU csatlakozása kapcsán felmentést kérne a közös halászati politika hatálya alól. Borg szerint ez a lehetőség kizárt, mivel a halászat uniós hatáskörbe tartozik, így az alól Izland sem vonhatná ki magát. Az Európai Bizottság nevében Joe Borg emlékeztetett: a közös halászati politika a szerződésekben is szerepel, ezért sem mondhatunk le róla.

A spanyol, szocialista Carmen Frage Estévez úgy vélte, az új politikának kezelni kell a túlhalászat problémáját is. Az ír, néppárti Avril Doyle felvetette a mellékfogás, azaz a véletlenül hálóba akadt, majd a legtöbbször elpusztulva visszadobott halfogás problémáját is. A járulékos fogás a világszerte kihalászott állomány közel egynegyedét teszi ki. Egyedül az Északi tengerben 5−800 ezer tonna nem célzsákmány halat fognak évente.

A közös halászati politika reformja

Az uniós halászati politika jogszabályi kereteit az 1970-es években fektették le, amikor is minden uniós halásznak egyenlő hozzáférést biztosítottak a tagállamok vizeihez. A szó szoros értelmében 1983 tól kezdve beszélhetünk közös halászati politikáról (KHP). Az Európai Bizottság javaslatára 2003. január 1-jétől életbe lép az új halászati politika, amelyet 2012 ig újra felülvizsgálnának.

A közös halászati politikára (KHP) több okból kifolyólag is nagy szükség volt. Egyrészt a túlhalászás a múltban több esetben számos fontos halállományt a pusztulás szélére sodort, és a tengeri ökoszisztéma egyensúlyának megbomlását eredményezte. Másrészt, korszerűsíteni és gazdaságilag fenntarthatóvá kellett tenni az európai flottákat. Végül, de nem utolsó sorban biztosítani kellett az ágazatban dolgozók megfelelő jövedelemszintjét és életszínvonalát, valamint a fogyasztók érdekeit.