Többen állítják, hazánk ásványi nyersanyagokban szegény ország, adottságaink kedvezőtlenek. Ez az állítás alapvetően a hiányos tájékozottságból fakad.

Hazánk villamosenergia-felhasználásának forrását 2007-ben 35,9 százalékban szénhidrogénből, 33,4 százalékban atomenergiából és 9,1 százalékban az importból fedeztük. A szén szerepe csökkenő mértékű, 16,6 százalékra tehető, holott jelentős szénkészletünk van. Ezzel szemben az ország szénhidrogénkészletei kifogyóban vannak. A felhasználható ipari szénmennyiség legnagyobb hányada lignit, de feketekőszénből és barnaszénből is számottevő készleteink vannak. Egyes szakemberek becslése szerint ha Magyarországon kizárólag szénbázison állítanánk elő a jövőben a villamos energiát, szénkészleteink akkor is több száz évre elegendők lennének. A jövőbeli szénhasznosítás azonban nem a szokványos széntüzelés újjáélesztését jelenti, hanem a "tiszta szén technológia" bevezetését.

A múlt század hatvanas éveitől kezdve a magyar bányászatot szisztematikusan leépítették. A meglévő széntüzeléses erőműveink jelentős részét olaj- és gáztüzelésűre állították át. A kormányzat a mélyműveléses szénbányászatot és a vájárképzést teljesen felszámolta, a mérnökképzést részlegesen leállította. A lakosság - politikai és gazdasági ösztönzésre - csaknem teljes mértékben átállt a szén- és fatüzelésről a földgázra.

A kutatók a Föld egészének energiahordozó-készletét kőolajból 43-67 évre, földgázból 64-150 évre, kőszén és lignit esetében legalább kétszáz évre tartják elegendőnek. Egyértelmű tehát, hogy nemcsak hazánk, hanem az egész világ energiabázis-váltás előtt áll.

Egy másik energiabázis azonban új, lényegében az eddigitől eltérő ismeretekkel bíró szakembereket igényel. A vájárképzés újraindítása után a magyar felsőoktatás képes lehet arra, hogy olyan, a bányászatban versenyképes mérnököket bocsásson ki, akiknek megfelelő szintű ismereteik vannak a modern szénbányászati eljárásokról.

Energiafüggőségünk fokozott mérséklésére megvannak tehát a megfelelő nyersanyagbeli adottságaink. A szükséges szellemi tőke is megvan, utánpótlása biztosítható. Csupán a célratörő fejlesztési irányok kijelölése és a finanszírozásra vonatkozó döntés várat magára. Ez viszont már a politikusok dolga.


A szerző - Füst Antal - okleveles bányamérnök, az MTA doktora, c. egyetemi tanár, a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja.