Vádol a rendőrség

Létrehozva: 2009. február 16., 00:39 | Utoljára frissítve: 2009. február 16., 00:49	nyomtat	küld

Budapest anno: a rendőrség a pártpolitika eszköze lett

A belvárosi lokál környékén elhelyezett kamerák felvételeiből kiderült, kik azok, akik Marian Cozma közelében voltak. A brutális támadás hajnali háromkor történt, az európai elfogatóparancsot azonban csak késő este adták ki. A rendőrhatóság most a bíróságra mutogat. Azt állítja, azért tudták csak nagy késéssel útjára bocsátani az elfogatóparancsot, mert az ügyeletes bíró nem volt elérhető. A Veszprém Megyei Bíróság elnöke, Horváth György ezt cáfolja. Közlése szerint mind az ügyeletes bíró, mind pedig a bírósági vezetők telefonszámait ismeri a rendőrség. Órákon át egyikre sem érkezett megkeresés. A városi bíróság épülete ráadásul a rendőrség székházától 20 méterre található, s ott állandó a portaszolgálat.

Nemzetközi, európai elfogatóparancsot emellett csak akkor ad ki a bíróság, ha a keresett személyeket idehaza, körözés segítségével a rendőrség nem tudta őrizetbe venni. A körözés kibocsátásához nincs szükség a bíró közreműködésére. Kérdés tehát, mit tett a rendőrség a nap folyamán? A feltételezett tetteseket arcról és egyéb adataik alapján is ismerhette. A határt lezárhatta volna. Ha az osztrák hatósággal közölni tudták Raffael Sándor és Németh Győző személyi adatait, s gépkocsijának márkáját és rendszámát, mód lett volna rá, hogy a két gyanúsítottat idehaza elfogják. Most nem vetődne fel az a kérdés, vajon nem az volt-e a céljuk, hogy hozzájáruljanak a feltételezett elkövetők kimenekítéséhez. Nem akarjuk elhinni, hogy bármi realitása is volna azoknak a feltételezéseknek, amelyek immár az egész sajtóban elhangzanak, megjelennek. Amelyek szerint a rendőrséget megfélemlítették, esetleg különböző módokon befolyásolták. Emlékeznünk kell ugyanakkor arra, hogy Lamperth Mónika akkori belügyminiszter főtisztviselőinek közbenjárására az illetékes megyei főkapitányság két évig pihentette a Zuschlag-ügy nyomozását. Azt később az ügyészségnek kellett átvennie tőle.

Legutóbb pedig az derült ki, hogy Hunvald György erzsébetvárosi polgármester a nyomozó főügyészséget próbálta befolyásolni. Ezzel az indokkal tartóztatták le. Bencze József maga mondta azt 2007. november 14-én, az új veszprémi főkapitány, Bolcsik Zoltán beiktatásakor, hogy az eljárás későbbi hibáit az ügyészségen, a bíróságon korrigálni lehet, a nyomozás kezdeti melléfogásait azonban soha. Bolcsikot egyébként a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) főigazgatói posztjáról akkor helyezték át Veszprémbe, amikor az ügyészség meghosszabbította a nyomozás határidejét a Teve utcai rendőrpalotára leadott lövések ügyében. Ezt a nyomozást a NNI folytatta. Ennek a bűnügynek a körülményei sem tisztázódtak azóta sem. Az országos főkapitány tudni véli, ki volt a tettes, a felbujtó, de szerinte az ügyészség nem hagyta, hogy tisztázzák az esetet. A vádhatóság gyakorlatilag visszautasította a főkapitány közlését. Az ügy ura a nyomozás idején az ügyészség, később pedig természetesen a bíróság.

Most a megyei bíróság elnöke állítja azt, hogy a veszprémi ügyben Bencze József kifogásolható tartalmú nyilatkozatot tett. Magyarán valótlanságot állított. Kérdés: ki titkolja el az információkat azok elől, akiknek az adójából az állam fenntartja a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást? Hogyan lehet az, hogy a rendőrség hol az ügyészséget, hol pedig a bíróságot hibáztatja? Ez természetesen úgy lehetséges, hogy a főkapitány csupán ismételgeti a miniszterelnök szónoklatait. Így akarja elterelni a figyelmet arról, hogy a közbiztonság végzetesen megroppant, a rendőrség a pártpolitika eszköze lett.