Hallhattuk, hogy alig múlt el egy kis idő a költségvetés összeállítása óta, és máris kétszázmilliárd forint nem tervezett hiány keletkezett. A kormány magyarázata a szokásos: nem úgy alakultak a dolgok, ahogy várták. Aki még emlékszik a rendszerváltás előtti időkre, annak azonnal beugorhat ugyanez a szófordulat. Akkor is, ha valamit elrontottak, azonnal a külvilágra, a nemzetközi kapitalizmusra és az ellenségekre fogták. És akkor éppen úgy nem mondtak igazat, mint most. A hiányt akkor is és most is a rossz munkájuk, a hozzá nem értésük és a pocsékolás okozta.

A jelenlegi kétszázmilliárdos hiány keletkezése várható volt, mert a költségvetésben rossz számokkal kalkuláltak. Túlbecsülték az inflációt, és alulbecsülték a gazdaság szűkülésének mértékét. Mindkét becslés hibájára több szakember is felhívta a figyelmet. Ha hozzá nem értésből hibáztak, az éppen úgy alkalmatlanságukat bizonyítja, mind az, ha szándékosan próbáltak szebb képet festeni a válságról. Főleg azért, mert ez nem az első nagy hiba, amelyet elkövettek.

A költségvetés hibás megtervezése azonban csak az egyik oka a kétszázmilliárdos hiánynak. A másik a pocsékolás szemérmetlen és gátlástalan folytatása. Gondoljunk csak a sokmilliós autók vásárlására, a bútorcserékre, a kormány munkáját és a privatizációt népszerűsítő reklámokra és a többi felesleges kiadásra. De megemlíthetnénk az APEH-dolgozók adóbehajtási teljesítményét díjazó 16,7 milliárd forint jutalmat is, ami elég bicskanyitogató összeg olyankor, amikor mindenhonnan, az egészségügytől, az oktatástól és a szociális területtől egyaránt jelentős összegeket vonnak el. Ez az a tipikus lépés, amely növeli a szegények és a gazdagok közötti különbséget, amelyet válságban különösen el kellene kerülni. Egyébként is, az APEH által begyűjtött többletadót nem inkább munkahelyteremtésre és a gazdaság ösztönzésére kellett volna fordítani? A 16,7 milliárdos jutalom értékrendbeli üzenete ugyanis most az, hogy aki sikeresen sarcolja az embereket, azt díjazzák.

Most pedig, hosszú tehetetlenkedés után, kész az adóátrendező csomag, amely ismét megszorítás a javából. Az általános forgalmi adó tervezett durva emelése - 20 százalékról 23 százalékra - teljesen ésszerűtlen. Ennek következtében tovább romlik az életszínvonal és csökken a fogyasztás, ami újabb csapás a hazai kis- és közepes vállalkozásokra. Ezek ugyanis többnyire a hazai piacra dolgoznak, ezért a kereslet csökkenése rontja helyzetüket: cégek tönkremenetelével, elbocsátásokkal jár együtt.

A családi pótlék bruttósítása és megadóztatása család- és gyermekellenes lépés. Az egészségügyi hozzájárulás - az eho - tervezett, több mint két és félszeres növelése is elsősorban a kis magyar cégeket sújtotta volna a leginkább. Úgy tűnik azonban, hogy erről a kormány egyelőre lemondott. A társadalombiztosítási járulék csökkentése jó lépés, de a tervezett megoldás fejlődés- és tudásellenes: csak a minimálbér kétszerese alatti fizetésekre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a kormány alapvetően az alacsony bért fizető, összeszerelő üzemeket működtető, globális cégeknek kedvez. A tudást igénylő, nagyobb értéket teremtő és ezért jobban fizető cégek viszont rosszul járnak. Pedig a gazdasági fejlődés motorjai éppen ezek a cégek lehetnének.

Mivel kiváló, nagy tudású szakembereket továbbra sem lesz érdemes alkalmazni, ezért folytatódni fog a jó szakemberek elvándorlása. Az 1956-os forradalom után az ország lakosságának színe-java, körülbelül kétszázezer fiatal, jól képzett ember kényszerült politikai okból elhagyni hazánkat. Mostanában vajon hányan mentek el, és még hányan fognak elmenni gazdasági okból, vagyis azért, mert nincsenek emberhez méltó munkakörülmények és bérek?

Az adórendszer-átalakítás nem titkolt célja, hogy kedvezzen a cégeknek. Azonban az előnyöket elsősorban a nagy külföldi cégek élvezik majd. Mivel pedig az IMF-nek tett ígéret értelmében adót nem lehet csökkenteni, emiatt a csökkentést máshol növeléssel kell ellensúlyozni. Ezért van szóban, az áfaemelés mellett, az egységes vagyonadó bevezetése, illetve ahol ilyen jellegű adók most is vannak, ott az összevonása, és egyben - valószínűleg - növelése is. Egyszerűen fogalmazva, azt a kedvezményt, amelyet a cégek kapnak, szintén az emberektől veszi el a kormány.

Vagyis egyszerű a recept: akár rosszul tervez vagy pocsékol, akár kedvezményeket ad az üzleti világnak, az állampolgárokkal fizetteti meg. Pedig lenne sok más lehetőség is, például a rosszul dolgozó kormánytagok fizetésének csökkentése, a pocsékolás azonnali felszámolása, a korrupció kiirtása, az uniós pénzek hatékonyabb felhasználása.

Vajon Gyurcsány és csapata miért használ olyan szemellenzőt, amellyel csak egyetlen irányba, a lakosság egyre drasztikusabb megnyúzásának irányába lehet menni? Meddig akarják még feszíteni a húrt? Miért a rombolás és nem az építés útját választják?