A dühKitörés napja

Időutazást javaslok a kormányfőnek, a Horn-éráig vissza, amikor a posztkommunisták és antikommunisták együtt hagyták szó nélkül a február 11-i megemlékezést a budai várban.

Létrehozva: 2009. február 16., 07:17	nyomtat	küld

Szombaton külföldi neonácik és magyar szélsőjobboldaliak emlékeztek a "becsület napján", a Hősök terén. Különös: a kormányfőnek emiatt nem volt dühkitörése, mint a hétfői Bayer-cikk miatt. Nem zavarta, hogy neonácik masíroznak 2009-ben a csonka hazában, szocialista csonka kormány idején; ezen órákban nem volt zsidó ("Ha kell, zsidó vagyok..."), pedig még sabbat is volt. Most talán tényleg kellett volna...

Nehezen megy ez neki, pedig szavazótábora egy részében biztos félelmet keltett a demonstráció, abban a részében, amely máskor éppen általa (is) manipulálható, mondjuk Bayer ellen. Ilyenkor hogyhogy nem háborodnak fel a becsapottak? Igaz, még élénken élt az előző napi izgalom, amikor is Hunvald Györgyöt avatták szentté, teljes mellszélességgel demonstráltak a polgármester mellett, aki segédkezett (állítólag) kiárulni a zsidó negyedet. Balról simliskedni ezek szerint nem baj! A kormányfőnek, lám, nem sikeredett cigánynak lenni, de zsidónak lenni sem. Kétségbeesésünkben, hogy megint mellényúlt, mit tegyünk? Ugorjunk a Dunába, hátha kiment, és meglesz a heti jó cselekedete? (Kap egy plecsnit az antifasisztáktól, mint korábban Vásárhelyi Mária, Juszt László, Bitó László vagy Gergényi Péter. Nem tudom, ők mit tettek, kit kitől védtek meg, de most mindenesetre hallgatnak.) Emlékeztetni szeretném azokat, akiknek, mint Gusztos Péternek, szelektív az emlékezetük: Orbánék idején nem volt "nyilas busójárás" se a budai várban, se a Hősök terén, Kövérék pedig Ausztráliába küldték vissza Szabó Albertet, aki így megbeszélhette Vajda Tibor ávós tiszttel, hogy "az ávóban nem vertek".

A miniszterelnöknek a Magyar Gárda léte már-már dühkitörést okozott, úgy látszik, a verifikált neonácik nem. Sehol egy szóvivő, sehol egy antifasiszta, sehol egy Bolgár-Orosz, egy megélhetési véleményformáló Németh Péter, Gábor György, Márton László, Ungvári Tamás és még sokan mások. Vagy a vonulók talán balos operett-neonácik voltak, és tudtak róluk? Hogyan lehet az, hogy a balos kormányok sosem voltak képesek kezelni ezt - vagy talán nem is akarták? Mert így még több beszari szavazót lehet szerezni, és elhitetni velük, hogy nem az ő impotenciájuk, hanem a fasisztaveszély uralja az országot? Hogy Széles Gábor médiabirodalma joggal kelt dühkitörést?

Látom lelki szemeimmel, ahogy a családi tanács, néhány póttaggal, mint hajdanán az MSZMP KB, összeül a Szemlőhegy úti (amúgy egy zsidó családtól rekvirált) villában, és eltöpreng a kérdésen: Mit tegyek, Klárika, Piroska, kedves elvtársak, ezzel a Vámossal? Miket írogat! A Bayerra ráfogtam, hogy rasszista, de a Vámosra nem foghatom rá, hogy antiszemita! Akkor mit tegyek...?

(Vámos György, Magyar Hírlap)