Az európai politikusoknak, az iraki háborút megelőző világpolitikai szerepvállalása lehet az EU vezető pozícióiért vívott harc egyik fő kampánytémája. A nevük elhallgatását kérő diplomáciai források szerint a versengés még az év első felében megkezdődhet.

A téma különösen a Bizottság új elnökének posztjára nézve lehet releváns. Ha a Lisszaboni Szerződés elfogadásra kerül, akkor befolyással lehet az EU állandó elnökének és a kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek a megválasztására is.

Eddig az alábbi jelöltek jöttek szóba: Tony Blair korábbi brit miniszterelnök, Jan Peter Balkenende korábbi holland miniszterelnök, Jaap de Hoop Scheffer korábbi holland külügyminiszter és jelenlegi NATO-főtitkár, illetve José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, korábbi portugál miniszterelnök.

A brit vizsgálat

A brit kormány február 23. előtt dönt arról, hogy kinyitja-e Pandora szelencéjét, amely megmutatja, mekkora része volt Tony Blairnek az iraki elleni háború megindításában. A Szaddam Husszein által irányított közel-keleti olajbirodalom ellen azzal az ürüggyel indult háború, hogy a Szaddam-rezsim tömegpusztító fegyvereket állít elő. Az amerikai és a brit kormány által felmutatott bizonyítékok utóbb hamisnak bizonyultak, így a jelenlegi vizsgálat az amerikaiaknak segédkezed nyújtó európai vezetők felelősségét igyekszik megállapítani.

Brüsszeli körök szerint EU állandó elnöki posztjára Blair lehet a legesélyesebb. A volt brit miniszterelnök esélyei azonban az említett nyomozás eredményétől és annak közvélemény-formáló hatásától függenek. Maga a poszt pedig a Lisszaboni Szerződés elfogadásának feltételéhez kötött. Ha a Szerződés elbukik, a poszt meg sem születik.

Alain Minc, Nicolas Srakozy egyik tanácsadója pár nappal ezelőtt egy nyilvános konferencián elmondta, hogy a francia államfő támogatná Blair jelöltségét.

Blairt többen kritizálták amiatt, hogy támogatta az amerikai elnök, George W. Bush iraki invázióját. A diktátor eltávolítását célzó akció annak ellenére indult meg, hogy az ENSZ BT nem hozott erre felhatalmazó határozatot. Amíg Blair hivatalban volt, elutasított minden olyan kérést, amely az Irak megtámadásának éjszakáján hozott döntések felfedését sürgette.

A holland próba

Hollandiában Jan Peter Balkenende hajolt meg a munkáspárt, vagyis a hárompárti koalíció egyik tagja előtt, miután a sajtó néhány titkosított kormányiratról készült feljegyzést mutatott be. A jegyzetekben közhivatalnokok figyelmeztetik a Balkenende vezette kormányt, hogy az invázió jogilag csak nehezen indokolható.

Egy forrás szerint Balkenende elég ügyes volt ahhoz, hogy a különleges bizottság jelentésének bemutatását októberre halassza, vagyis a holland vizsgálat eredményeire csak az európai választások után derül fény. Az informátor megjegyzését azzal magyarázta, hogy a vizsgálat eredményei rossz hatással lennének Balkenende politikai ambícióira, aki szívesen váltaná Barrosot a Bizottság élén.

Balkenende hivatalosan tagadta, hogy ilyen szándékai lennének. A vizsgálat azonban más holland jelöltek politikai jövőjét is negatívan befolyásolhatja. A holland külügyminisztérium jogtanácsosai által írott dokumentum többször is figyelmezteti a jelenlegi NATO-főtitkárt és akkori holland külügyminisztert, Jaap de Hoop Scheffert, hogy a közel-keleti ország megtámadásához nincs megfelelő jogalap.

Scheffer NATO-ban betöltött tisztségének határideje idén jár le, így a neve felmerült az EU első közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének esélyeseként.

Barroso esélyei

Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, José Manuel Barroso egyre inkább bizonytalan arra nézve, hogy jelölik-e újra a posztra. Elutasításának legfőbb oka az lenne, hogy Nicolas Sarkozy francia államfő fokozatosan kihátrál Barroso mögül, aki szintén erős támogatója volt az iraki inváziónak.

Barroso még portugál miniszterelnökként szervezte meg a 2003. március 16-i azori szigeteki találkozót, melynek döntő jelentősége volt a háborút megelőző egyeztetések szempontjából. A találkozón részt vett George W. Bush amerikai elnök, Tony Blair brit miniszterelnök és a spanyol kormányfő, José Maria Aznar is.

A legtöbb uniós tagállam meghajolt Brüsszel nyomása előtt és támogatta az USA-vezette háborút. A diplomáciai források szerint azonban csak néhány európai vezető játszott kiemelkedő szerepet a háború hajnalán, így csak az ő politikai pályafutásuk forog most kockán.

Az iraki bevonulás március 20-án kezdődött, négy nappal az Azori Szigeteken lezajlott egyeztetéseket követően. Az iraki civil áldozatok számát 90.000 és 99.000 között becsülik azóta.