Mondjuk ki nyíltan: ez ma a lelki egészség, a szükséges intelligencia, mindenekelőtt pedig a megfelelő morális érzék próbaköve. Aki nem érez késztetést a foteles dühkitörésre, azzal bizony valami baj van. Ideológiai és politikai hovatartozástól függetlenül.

Nos, ha ez tényleg így van, akkor tegnap igencsak sűrűn kellett repülniük a foteleknek! A miniszterelnök parlamenti évértékelő beszéde minden eddigi megnyilvánulását alulmúlta. Még az őszödi beszédét is! Nemhogy az első mondatokkal, de magával az előzetesen meghirdetett címmel, azaz a parlamenti évértékeléssel is baj volt. Gyurcsány egyetlen szót sem szólt arról, mekkora felelősség terheli őt és kormányát abban, hogy Magyarország az államcsőd szélére jutott. Ehelyett hihetetlen és fantasztikus terveket hallhattunk arról, miként kezeli majd a kormány a válságot, és hogyan serkenti a gazdasági növekedést. Igen, cinikus módon növekedést mondott! Ez az arcátlanság, a társadalom "hülyének nézése" egyébként minden gyurcsányi nyilatkozatban ott van. Hogyne lenne, hiszen 1917 óta ez a baloldali kommunikáció és a bolsevista attitűd lényege. Meg a zűrzavar. A miniszterelnök különféle számokkal dobálózott, körbehajigált bennünket, mint egy cirkuszi késdobáló. Aki nagyon akart, az végül is arra a következtetésre juthatott, hogy itt adó- és járulékcsökkentésről, egyensúlyteremtésről, a nyugdíjak szinten tartásáról, sőt nyugdíjemelésről van szó. De ehhez tényleg olyan erős akarat kellett, amely képes átlépni a tényeken. Vagy vakság, amely nem látja a keserű valóságot. Minden pozitívnak hazudott ötlettel szemben ugyanis ott állt valami halkan kimondott borzadály. A nyugdíjemeléssel szemben például az áfa emelése, az új adósávokkal szemben pedig az étkezési jegyek vagy a családi pótlék megadóztatása. Pillanatnyi kétségünk sem lehet afelől, hogy egy páratlan módon eladósodott országban valójában csakis az állami bevételek növelése felé billenhet a mérleg. Azaz megint meg leszünk nyúzva, ahogy a hétbőrű róka mondaná a mesében. Ahhoz, hogy Gyurcsány elkerülje az egész MSZP-s hatalmi képződmény drámai bukását, először is el kell kerülnie az államcsődöt. Ez pedig csakis a bevételek növelésével, azaz még szigorúbb megszorításokkal érhető el. Ugyanez volt a helyzet a Bokros-csomag idején is, azzal a különbséggel, hogy Bokros megszorító ötletei egy mesefilmhez hasonlítottak Gyurcsány láncfűrészes horrorjával szemben.

Ami igazán árulkodó volt, hogy a miniszterelnöki beszédben jórészt csak számok, illetve a hozzájuk kapcsolódó ködös maszatolgatások hangzottak el. Az ötletek jelentős részén azonnal érezni lehetett, hogy egyenesen a valutaalap központjából érkeztek. A másik részük pedig az ellenzéki pártoktól származott, ám Gyurcsány logikája használhatatlan torzóvá csűrte-csavarta őket. Legtöbbjük még így is teljesen ellentmondott a miniszterelnök korábbi kijelentéseinek - de hát ez már olyan apróság, amit említeni sem érdemes.

A vájt fülűeknek viszont azonnal feltűnt, hogy a hatalmas szóáradatban még csak véletlenül sem bukkant fel az ember vagy a nemzet, a haza, netán a hit és a hagyomány fogalma. Márpedig külföldi elemzők és szakemberek szerint azok az országok csillapíthatják legeredményesebben a maguk határai között a válság hatásait, sőt a mindenkori válságokat, ahol erős a nemzeti összetartás. No de Gyurcsány - hátában a komprádor elittel - folyamatosan munkálkodik a magyar társadalom nemzeti identitásának szétverésén. Jöhet az ostoba százalékaival, ha egyszer kiütötte már a válságkezelés legfontosabb alapkövét!

Ennyit ért a beszéde. Vagy ennyit sem.