Miniszterelnökünk a Balatonhoz utazik, majd franciaországi körutazást tesz, hogy augusztus 6-án ereje teljében, frissen és üdén vehessen részt, mi több, elnököljön a következő kormányülésen. Nem ismerjük Medgyessy Péter részletes programját, de talán felkeresi a Művészetek Völgyét, ott tavaly is életre szóló szép élményeket szerzett, bár az őt meleg baráti szavakkal üdvözlő Loppert Dániel ellen már lezárult az eljárás. Frankhon is kellemes emlékeket idézhet benne: egy éve a francia Riviérán sütkérezve aggódott a hazai árvíz miatt, akár egy szociáldemokrata Wesselényi. A telet viszont Kubában töltötte, hogy testközelből tapasztalja meg, milyen ország lehet az, ahol sárba tiporják az alapvető emberi jogokat. Benyomásait nem osztotta meg népével, csak annyit mondott, hogy nem ideológiai alapon szokta kiválasztani utazási célpontjait. Hazatérte után jelentették be a gázárak emelését, lassan mondták és sokszor, hogy az egész lakosság megértse. Áprilisban meglátogatta barátját, Silvio Berlusconit, azóta a szerencsétlen olasz kormányfőre alaposan rájár a rúd, idehaza meg bekövetkezett a paksi üzemzavar. Árvíz után atomerőmű-malőr - nem jó ómen, ha Medgyessy Péter szabadságra megy.
Persze az sem sokkal jobb, ha itthon van. Az olaszországi túra után jött az első Medgyessy-csomag a megtakarító intézkedések formájában, majd leértékelték a forintot, s kitört a Pannonplast-botrány. Éppen ideje volt, hogy miniszterelnökünk kivegyen egy kis szabadságot, amit Ausztriában és Németországban töltött el. Távollétében nem következtek be különösebb természeti, környezeti katasztrófák, csupán a kórháztörvényt fogadta el a parlament, igaz, az is felér egy pusztító csapással. Lehet, a német nyelvterületen érlelődött meg benne, hogy újabb csomaggal lepi meg alattvalóit, mindenesetre gazdasági elképzelései pihent elmére vallanak.
Tegnap újfent szabadságra ment miniszterelnökünk, készüljünk fel a lehető legrosszabbakra. Kiszárad a Balaton, s ő száraz lábbal kel át a tihanyi réven, esetleg kitör a badacsonyi vulkán, netán sáskák lepik el a Köztársaság teret. Ám az előjelek nem kizárólag egy természeti kataklizma rémével riogatnak, nem zárható ki valami újabb belpolitikai borzadály sem. Az adócsökkentés megtagadása miatt felbomlik a koalíció, Kovács László meggyőzi a szomszédokat a státustörvény fontosságáról, kiderül, hogy a brókerbotrányban egyetlen szocialista sem érintett, Lendvai Ildikó belátja, hogy életében egyszer tévedett valamiben, Keller László megborotválkozik, cáfolhatatlan dokumentumok kerülnek elő a D-209-es ügynök valódi szerepéről... Ne soroljuk tovább, a valóság úgyis rácáfol a legvadabb fantazmákra is.
Csak abban lehetünk bizonyosak, ha Medgyessy Péter üdül, akkor valami válságos helyzet alakulgat a hazában. Nem túl merész jövendölés ez, hiszen az átlag magyar számára az elszegényedés, a fenyegető csőd, a válság már mindennapos élmény, az ország java épülése szempontjából a kormány és annak feje folyamatosan szabadságon van. Vakációzzanak Medgyessyék, vagy robotoljanak itthon látástól vakulásig, nekünk mindegy. Az árát mindennek mi fizetjük meg, és így is, úgy is folyton ráfizetünk.

Ugró Miklós - Magyar Nemzet
2003. július 22.