Először az autonómiáról. Szögezzük le: az egyik legnagyobb baj az elmúlt húsz évvel az, hogy nem erősödött meg a demokráciák alapját jelentő, a demokráciákat működtető szféra, a civil társadalom, amely önálló, független, magabízó személyek és közösségek, polgáremberek sokasága. A civil társadalmat alkotó polgár jellemzője, hogy nem kiszolgáltatott sem egzisztenciálisan, sem politikai szempontból, erre a biztos alapra támaszkodva részt vesz a helyi és az országos közéletben, megfogalmazza véleményét, érdekei érvényesítésére másokkal közösen lép fel a mindenkori politikai hatalommal szemben. Ehhez persze arra van szükség, hogy ne függjön semmilyen politikai hatalmi intézménytől, pártoktól és politikai szervezetektől.

Politológiai alapszabály, hogy az államot és a civil társadalmat külön kell választani egymástól, ez az alapja a demokráciáknak. S éppen ebből fakadóan a logikát meg kell fordítani: az államtól független civilszervezetek, polgári körök azok, amelyek önállóan megfogalmazzák értékrendjüket, elvárásaikat a politikai erőkkel szemben, s ezen értékrend mentén csatlakoznak egyik vagy másik párthoz és segítik annak politikai törekvéseit - akár ellenzékben van a párt, akár kormányon. Meggyőződésem, hogy az ilyen értelemben autonóm civil és polgári körök csak használnak a pártoknak, mert új szempontokat és támpontokat adhatnak nekik, amelyek révén azok erős társadalmi támogatásra tehetnek szert. Egy valóságos demokrácia alulról, a civil társadalom felől építkezik, így jöttek létre annak idején a nyugati és atlanti demokráciák Európában és Amerikában. Ahhoz, hogy a demokrácia egészséges civil talapzata létrejöjjön végre Magyarországon, nem a politikai pártok köldökzsinórján függő szervezetek kellenek, hanem az autonóm civil közösségek. Fordítva nem megy: agyonirányított, túlvezetett szerveződések hatékony segítséget nem tudnak nyújtani a még oly nemes politikai célok eléréséhez sem.

A második fontos jellemző a kritikai szellem - aminek az alapja persze az autonómia megléte. Ha a civilszervezetek, polgári körök már pontosan megfogalmazták, hogy milyen Magyarországot szeretnének, s milyen mélyreható változásoknak kell elindulniuk hazánkban, akkor ezeket számon kell kérniük attól a kormánytól is, amelyik végre a "kedvükre való" lesz. A hatalom kritikája a polgári és civil lét alapsajátossága. Ha lejátszódik a várva várt fordulat a kormányzásban - lehetőleg előre hozott választásokkal -, akkor utána is hangsúlyosan meg kell őrizni a kritikai szellemet az új, a Fidesz-kormánnyal szemben is. Az azonos célok érvényesüléséért azzal tudnak a legtöbbet tenni, hogy újra és újra figyelmeztetnek a közösen vallott értékekre.

S végül a harmadik fontos tulajdonság a közéleti kezdeményezés. A civil lét nélkülözhetetlen eleme az aktivitás, a közéleti jelenlét. A polgári körökből van már van annyi és vannak olyan szervezettek, hogy képesek hatékony kezdeményezésekre mind a helyi, mind az országos közéletben. Aktivitásuk a legtöbb esetben a helyi közélethez kapcsolódik, és ez így van rendjén. Ám amilyen időket élünk Magyarországon, most a helyi aktivitás mellett különös szerepük van az országosan összehangolt akcióknak is.

És éppen ezért tartom rendkívül örömtelinek, hogy a budakalászi polgári körök szövetsége országos aláírásgyűjtő mozgalmat indított, amely a parlament önfeloszlatását és az előre hozott választásokat célozza meg. Az akció nagyon sikeres volt, és elérte célját, a magyar parlament ugyanis napirendre veszi a témát, és a jövő hétfőn szavaz önfeloszlatása kérdésében. A civil világ felelőssége, hogy számon kérje az Országgyűléstől az önfeloszlatását, s egyúttal egy feledésre méltó, elkeserítő, válságos korszak megszüntetését, egy új, nemzeti kormány létrejöttét. S ha - ne adja az ég, de mégis megtörténhet - céljainkat most még nem sikerül elérnünk, és a parlament hétfőn nem oszlatja fel önmagát, önmagában e mozgalom megléte is nagy indíttatást adhat a továbbiakhoz. Erre az erőre bizton lehet építeni a jövőben egy polgári társadalom felépítésében.