Meglepte a tudósokat, amikor kiderült, hogy az Északi- és a Déli-sarkon is ugyanarra az úszó csigára bukkantak. Ez az egybeesés számos kérdést vetett fel. Kiderült, hogy nemcsak ez az egyetlen faj, amelyik mindkét sarkon jelen van, legalább 235 faj egyedeit találták meg a sarkokon. Az szinte természetes, hogy azok a nagyobb fajok, mint például a sarkköri madarak vagy épp a bálnák képesek évente a Föld egyik pólusáról a másikra vándorolni, az azonban kérdéseket vet fel, hogy sokkal kisebb élőlények, mint például a sárban élő férgek, tengeri lepkék, a tengeri uborka, vagy épp az úszó csiga, hogyan tudott az egyik pólusról eljutni a másikba.

A kutatás egyik vezetője O'Dor szerint a pólusok között lévő 12 ezer kilométert nem úgy kell elképzelni, mint a szárazföldön egy hatalmas hegyet, amely beláthatatlan akadályként osztja ketté a területeket és így az ott élő fajokat. Úgy véli, hogy az óceánok állandó mozgásban vannak és így lehetnek képesek ezek az apró élőlények is itt is ott is felbukkanni. Az óceánok hőingadozása sem lehet számukra akadály, hiszen nincs olyan nagy különbség, amely problémát jelenthetne. Az óceánok mélyében a pólusoknál -1 Celsius fokos a hőmérséklet, míg az Egyenlítőnél sem lehet több 4 foknál. Az óceán állandó mozgásával képes arra, hogy ezeknek az állatoknak a lárváját, tojásait szállítsa - vélekedik O'Dor.

A Census kutatócsoportban 25 országból 500 tudós dolgozik együtt és meglepő eredményeikről most csak előzetesen adtak ki eredményeket, mivel a 2009-es év a sarkkörök éve. Átfogó vizsgálataikról jövőre készül el a teljes jelentés. Míg a népes Census kutatócsoport egyik része a fajokat kutatja fel, addig a másik csapat laboratóriumokban próbálja meghatározni ezeknek az organizmusoknak a genetikai információit. Ez ugyanis segíthet a szakembereknek, hogy eligazodjanak a szinte ugyanolyannak tűnő állatok meghatározásában.

Attól, hogy két példány ugyanúgy néz ki, ugyanazt eszi, ugyanúgy viselkedik, attól még érdemes genetikailag is bizonyítani, hogy ugyanannak a fajnak a képviselői és egyedfejlődésük során nem két különböző úton fejlődtek szinte ugyanolyanná. A munka során a kanadai Guelph Egyetemen történik az élőlények meghatározása és terveik szerint jövőre a tengeri élőlények 90 százalékánál feltérképezik a genetikai tulajdonságokat. A projekt célja az is, hogy létrehozzon egy olyan DNS meghatározó rendszert, amely globálisan alkalmazható lesz a jövőben, és amely lehetőséget ad arra, hogy az élőlények meghatározásánál úgynevezett kulcsfontosságú genetikai tulajdonságokat egyeztessenek.