Az utóbbi években Japán és más bálnavadász országok is többszörösen hangoztatták, hogy a cetek közvetlen konkurensei a halászatnak, és ők okolhatók a halállományok visszaeséséért és részleges összeomlásáért. A bálnavadászat szószólói gyakorta hozzák fel ezt az érvet, hogy megtizedelhessék a tengeri emlősöket.

"Épp a trópusi vizekben (Észak-Afrika körül és a Karib-tengerben) zárható ki biztosan, hogy a cetek elennék az ember elől a halakat", véli Kaschner. "Amerikai és kanadai kutatókkal együtt a meglévő adatok alapján megalkottuk a tengeri területek ökoszisztéma-modelljeit". Ezekkel a modellekkel szimulálták, hogy mi történne, ha az érintett ökoszisztémákban csökkennének a cetállományok. "Az összes nagytestű cet kiirtása a kereskedelem által hasznosított halállományok alig érzékelhető gyarapodásához vezetne csupán. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a halgazdálkodás kis változtatásaival jelentősen megnövekednének a halállományok".

Az eredmény azért sem volt meglepő, mivel a szubtrópusi és trópusi vizekben hozzák világra a cetek a borjaikat, és csupán az egész évben elfogyasztott táplálékmennyiség egy tizedét szerzik be ott. A tanulmány elvileg arra hivatott, hogy rávilágítson arra, hogy Japán bálnavadászat mellett szóló érve ebben a régióban nem releváns.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a bálnavadászat egyszerűen nem nyújt megoldást a fejlődő országok komoly halászati problémáira. "Ezeket a problémákat nagyobb összefüggésekben kellene szemlélni, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a helytelen helyi gazdálkodás, a trópusi vizek ipari országok által történő kizsákmányolása valamint az éghajlatváltozás hatásai", magyarázza a tengerbiológus. "Még a sarki vizekben, ahol a cetek táplálékuk nagy részét elfogyasztják, sem járulnak hozzá lényegében a halállományok csökkenéséhez. Ezt bizonyítja Peter Corkeron új tanulmánya a Biology Letters című szaklapban", mondta Kaschner.