Hogy miért éppen a zab jutott eszébe a kormányfőnek? Talán mert ő is jól tudja: a nyugdíjasok zabosak. A történet szépséghibája, hogy a nagypapák önkéntes felajánlásáról a kormányfő egyik embere, Korózs Lajos szociális államtitkár mint az idősügyi tanács titkára tájékoztatta a közt, azt állítván: a nyugdíjasszervezetek egybehangzóan támogatták a 65 évre való korhatáremelést, de a 13. havi nyugdíj jövőjéről és a nyugdíjszámítás módjának változtatásáról még egyeztetnének.

Úgy tűnik, már megint az őszödi szindrómával állunk szemben, vagyis nem állapodtak meg semmiben - az pedig, hogy a már nyugdíjba vonultak miként vélekednek a korhatár felemeléséről, érdektelen. Arról a nyugdíj előtt állókkal, az egyre zabosabb adófizető polgárokkal illene egyeztetni - legalábbis egy demokráciában.

"Épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani" - e lesújtó szavakkal summázta véleményét Békesi László, a szocialista Horn-kormány egykori pénzügyminisztere a legújabb Gyurcsány-programról. Békesi szerint nyilvánvaló butaság, hogy amikor a csőd már a nyakunkon van, a válságcsomag a következő kormányciklusokra szóló intézkedéseket tartalmaz: értékalapú ingatlanadó 2014-től, nyugdíjkorhatár-emelés 2016-tól.

A maszatoló adóátrendezésből álló program, amelyet két hónappal a költségvetés elfogadása után ötölt ki a kormányfő, és amelyet az adóév kellős közepén akar bevezetni, liberális közgazdászok szerint se jó semmire, az állami kiadást nem csökkenti, a gazdaságot nem élénkíti; és nem ez a legsürgetőbb, most inkább az államcsőd elkerülésére kellene sürgős intézkedéseket tenni - ezt mondták egybehangzóan egy minapi konferencián. Ehhez teszik hozzá ellenzéki oldalról: már megint a gyermekeket nevelő családok terheit növelné a kormány.

Csak reménykedhetünk, hogy legkésőbb 2010-ben demokratikus választások lesznek Magyarországon, és meg sem fordul Gyurcsány fejében, hogy a világválság elmélyülésére való tekintettel - vagy még rosszabb esetben "váratlanul" kirobbanó etnikai zavargások okán - rendkívüli állapotot hirdettessen ki a köztársasági elnökkel, és erre hivatkozva elhalasszák a választást. Nem lehet kizárni ezt a lehetőséget sem, hiszen ha nem lenne ott ez a forgatókönyv Gyurcsány titkos tervei között, akkor miért is kellene most az IMF-nek tetsző, ám csupán 2014-ben, avagy 2016-ban bevezetendő reformcsomagokat megszavaztatni ezzel az Országgyűléssel.

Az SZDSZ által csütörtökön megrendezett liberális gazdasági konferencián mindenki egyetértett abban, hogy Gyurcsány válságprogramja túl későn jött, és túl kevés. Ráadásul még ha lenne is valamiféle pozitív hatása a gazdasági folyamatokra, ma már szinte képtelenség véghezvinni. Ennek legfőbb okát Csaba László professzor fogalmazta meg egy rádióműsorban: "Ha valakinek 49 programja volt, és mindegyik élt két hetet, akkor annak nincs hitele." A legfőbb gondunk tehát az, hogy hiteltelenné vált a kormányfő és vele együtt a kormány is. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi pénzügyeket jól ismerő Soros György szerint "a világ pénzügyi rendszere lényegében széthullott, és nem remélhető megoldás a közeljövőben a válságra". Gyurcsány eközben biztos abban, hogy a szocialista és a kilóra megvett kóbor szavazatok segítségével elfogadják a parlamentben a "válságcsomagját", mert hogy szerinte legalábbis "Londontól Brüsszelig" elismerik a javaslat pozitívumait. Nagy kár, hogy csak Budapesten nem értékelik megfelelően a kormányfő legújabb ötletrohamait. Az államadósság külső finanszírozásában "a két lábon járó kockázati felár" Gyurcsány még mindig azt szajkózza: "a kormányváltás nem oldaná meg a válságot". Kérdés, akad-e még valaki Gyurcsány vazallusain kívül széles e hazában, akit érdekel, mit gondol a társadalmi támogatottságát és a befektetők bizalmát elveszített miniszterelnök a kormányzásról, a válságból kivezető utakról vagy éppen a szerinte "ordas eszmékkel szövetkező" ellenzékről.

Ma tüntetés lesz az önfeloszlató szavazás idején a Parlament előtt. Mindenki, aki zabos, vihetne egy marék zabot, odaszórva a műveleti térre, tán ki lehetne csalogatni a vörös vércséket az Országház padlásteréből meg az ülésteremből is. És csak annyit kellene a tömegnek kiáltania, hogy: hess!