Csomagküldő szolgálatok

Kóka János úgy forgatta az ostorát tegnap a parlamentben Gyurcsány kisebbségi kormánya felé csapkodva, mintha nem is ő lett volna alig másfél éve ugyanennek a kormányfőnek a gazdasági minisztere. Dicstelen szerepére még igen jól emlékszünk, fizetett hirdetésben dübörgött akkoriban a gazdaság, s csak ma tudjuk, hogy azért dübörgött, mert minden fogaskerék rosszul illeszkedett, és ez igen nagy zajt tud csapni. Az Orbán-kormány idején nem emlékszünk dübörgésre, ott messze nem hibátlanul, de azért olajozottan mentek a dolgok.

Létrehozva: 2009. február 24., 01:11	nyomtat	küld

Úgy látszik, a beszédet, amelyet Kóka papírról olvasott, nagyon átírni már nem volt idő. Ezért ilyen mulatságos mondatokat hallhattunk, mint hogy "tisztelt miniszterelnök úr, távollétében szólok önhöz". A bátrak bátra még meg is kérdezte a jelen nem lévő kormányfőtől, szerinte hány százalék az államcsőd valószínűsége. Mély hallgatás volt a válasz, csak Gyurcsány szelleme lebegett a parlamenti vizek felett.

- A magyar kormány nem mondja el az igazat - jelentette ki harcosan Kóka, aki 2006 nyarától 2007 teléig köztudottan egy híresen őszinte kormányban vállalt miniszterséget. Majd dicsérni kezdte a pénzügyi és gazdasági szakemberekből toborzódott Reformszövetség programját a kormányprogram ellenében, inkább érzelmi érvekkel, mintsem tárgyszerűen. Nagyot kell ugrani, mert ha kicsit ugrunk, belezuhanunk a szakadékba, ezzel az épületes hasonlattal világította meg Kóka a kormányprogram hibáit. Eszerint a liberális frakcióvezető a "nagy ugrás" híve. Nem túl jó csengésű ez a jelzős kapcsolat: a kommunista Kínában a szakadék átugrását már kipróbálták.

Sajátos, hogy minél többet tudunk meg a Reformszövetség válságkezelő elképzeléséről, minél több elemzést olvasunk, hallunk róla, annál inkább az derül ki, hogy programjuk valójában majdnem a kormányprogram, csak egy nagyobb fokozatú sebességben. Igen jellemzőek a különbségek: Gyurcsány az áfát 23 százalékra akarja emelni, a Reformszövetség 24-re.

Gyurcsány fokozatosan akarja bevezetni a nyugdíjkorhatár felemelését 65 évre, a Reformszövetség pedig hirtelen felindulásból mielőbb. Dávid Ibolya hiába tette szóvá, hogy Gyurcsány kormányprogramjához nem készültek hatástanulmányok és elemzések, a Reformszövetség elképzeléseihez viszont igen, mert kiderült, hogy a társadalompolitikai hatástanulmányok itt sem készültek el.

Hiába, csodákat tenni nem lehet néhány hét alatt. A HVG szerint ennyi idő kellett a szakembereknek a program összedobásához. Ha jól haladunk, minden harmadik héten születhet egy program, hol az MSZP-nél, hol a liberálisoknál. Mindannyian úszni fogunk a programokban, a Fidesz pedig ott guggol a parton. Ám mivel gazdasági és szociális elképzeléseit sosem titkolta, programmal, gondolom, majd akkor áll elő, ha kormányra kerül.

Addig is próbáljunk nem elsüllyedni a több fokozatban legyártott liberális programokban. Hiszen mindkét program a gazdasági liberalizmus talaján áll. Sok jót nem remélhetünk sem Gyurcsánytól, sem Kókáéktól - szívóág mind a kettő.

Vajon nem azért rukkolt-e elő a Reformszövetség egy feszítettebb válságkezelő programmal, hogy számításaikat, javaslataikat jó bő lére eresztve, ötleteiken néhány hétig elnyammogjon a média, ijesztgetve az embereket, akik egy idő után úgy fogják érezni, hogy Gyurcsány programja "azokéhoz képest" még mindig jobb? Láttunk már a történelemben egy-két leleményes együttműködést.

(Körmendy Zsuzsanna, Magyar Nemzet)