Végső harc az Operabálon

Létrehozva: 2009. február 25., 08:39	nyomtat	küld

Operabálra (ahogy egyáltalán mindenféle bálra) márpedig szükség van. Ápolandó, szép hagyományról van ugyanis szó, amelynek rangja van. Nem a rendezvényt kell szidni amiatt, hogy mára a tradíciókból mutatóba sem maradt semmi. Hírértéke annak lett, hogy melyik celebnek mennyit ér a ruhája, és a sajtó képviselői is cukormázas ujjakkal gépelik tudósításaikat a "gyönyörű és drága ruhakölteményekről", meg a "bál jó tündéréről". És persze az sem maradhat ki a beszámolókból, hogy a fővédnök, az ideiglenesen Brüsszelben állomásozó Lévai Katalin arról beszél, hogy szolidaritást kell vállalni azokkal, akik sohasem léphetik át a bál küszöbét, majd a szocialista politikus visszamegy a díszpáholyba, I. Ferenc József egykori helyére.

Közben az Andrássy út másik oldalán, a szocialista mutyival elkótyavetyélt Balettintézet tövében tarajos szocialisták énekelték az Internacionálét, az Anarchy in the UK-t, meg a Holiday In Cambodiát. (És ki tudja, amilyen állapotok uralkodnak idehaza, lehet, hogy Hungary-re cserélték a címben szereplő helységneveket.) Mindenesetre a punkok úgy gondolták: vörös zászlajuknak a vörös szőnyegen a helye, zsíros kenyerükhöz pedig dukálna a bálon felszolgált libamáj, ezért átvonultak az Operaház lépcsőjére. Ebből azonban nem lett újabb "székházostrom", hiszen a rendőrség ezúttal tette a dolgát: előállítottak hét, a dialektikus materializmustól és a kannás bortól megrészegült éhes proletárt.

Összejött hát a két lábon járó Marx-összes, azaz Tamás Gáspár Miklós víziója: utcára vitte a politikát a baloldal is, azonban nem a jobboldal és a baloldal csapott össze, hanem a baloldal és a baloldali védnökség alatt álló elit. "Népköztársaság útján/Mennyi különös alakot elrejt/ A konfekciókabát,/És sohasem tudható,/Hogy mikor nem látja senki őket,/ Mivé változnak át." Adjunk igazat a KFT együttesnek is, hiszen tényleg nem volt tudható, hogy 2009-ben uniós tagállamként az Andrássy útból megint Népköztársaság útja lesz. Ki gondolta, hogy az Internacionálét néhány éve még az önmagát vigyázzba vágva éneklő MSZP-t balról fogják támadni?

Mert hiába oszt szét a rendezvény kapcsán több ezer adag gulyást az "urak étterme", a Gundel, ha az antimulatság kommunistái azt éreztetik velük, hogy "nem a zsemle a kicsi, hanem a pofájuk nagy". Ordibáltak is rendesen, de hiába, rabságuknak nem lett vége. Hamar megunták és hazamentek.