- Érez még gyűlöletet azok iránt, akik halálra ítélték?

- Én nem gyűlölök, én az igazságot szeretem. Egy hazug és hamis rendszer ítélt halálra, a hazugságnak pedig nem a gyűlölet az ellentéte, hanem az igazság.

- Igen, de balliberális politikusok szerint a jobboldal folyamatos gyűlöletben él, és ettől a gyűlölettől nem megy semmi sem ebben az országban, ezért is szeretné végre az MSZP és az SZDSZ tető alá hozni a gyűlöletbeszéd-törvényt...

- Nézzük az etnikai bűnözés ügyét! Ha valaki kimondja itt az igazat, rögtön rasszizmussal, gyűlölködéssel, ha úgy tetszik gyűlöletbeszéddel vádolják. Holott nem azért mondta ki valaki az igazságot, mert gyűlölni akar, hanem azért, mert a balliberális oldal szinte szünet nélkül hazudik ezen a téren is. És a hazugságnak nem a gyűlölet, hanem az igazság az ellentéte. Az új jogszabály egyébként hosszú távon arra is alkalmas lesz, hogy szinte minden kormány- és baloldalellenes kritikát belefojtson a politikai ellenfelekbe és a társadalom tagjaiba. Mondhatnánk azt is, hogy tulajdonképpen ezért készül a törvény. Nem véletlen, hogy tavaly októberben egyszer leragasztott szájjal mentem be az Országgyűlés üléstermébe.

- Ez érdekes gesztus volt. Amúgy önbe nyilván egy törvény sem tudná belefojtani a szót, a kritikát. Amikor 2001-ben az először megtartott kommunizmus áldozatainak emléknapján beszédet mondott a parlamentben, felháborodtak a baloldalon, hogy megemlékezés helyett vádolt és vádaskodott.

- Elmondtam, amit igaznak tartottam. Ami a baloldal hazugságait illeti azelőtt sem volt jó a helyzet, ma viszont még rosszabb. Hallom mindenütt, amint folyton számokról százalékokról, árfolyamokról beszélnek. De szerintem az ország gazdasági-pénzügyi válsága csak egy tünet, a régóta meglévő erkölcsi krízis következménye. Amíg morálisan nem tud felemelkedni az ország, addig kár is gazdasági kárenyhítésről, meg a kilábalás reményéről beszélni.

- Hogy juthatott erre a morális mélypontra az ország?

- Ez mindjárt 1945 után kezdődött, amikor egyetlen tollvonással elvették a polgári osztály minden vagyonát. Tulajdonképpen 1988-ban is ez történt az előprivatizáció során. Mindegy minek nevezzük a vagyont, állami vagy magántulajdonnak, az a lényeg, hogy egy jól körülírható politikai kör tartja a kezében, az élvezi a vagyon minden hozadékát. Szomorú, hogy ebbe a folyamatba Antall József sem avatkozott bele, noha ez lett volt a néptől kapott feladata. Ezt a visszataszító jelenséget pedig egy átfogó ellenőrzési és manipulációs rendszer próbálta legálissá tenni, méghozzá a hagyományos polgári értékek rombolásával, megkérdőjelezésével. Ez a rendszer ma is zavartalanul működik, most hálózatnak hívják.

- Miért ennyire elégedetlen Antall tevékenységével?

- Meghirdették, hogy 1956 eszmeiségére épül a rendszerváltás. Aki részt vett a forradalomban, akkor az nagyon büszke volt erre, úgy érezte: lám itt van végre a harc és az áldozat eredménye. Hamar kiderült azonban, hogy 1956 eszmeiségéről szóló szöveget csak a Nyugat megnyugtatására kántálták. Mára pedig végképp lelepleződött minden. Sokszor olyan emberek papolnak napjainkban a demokráciáról, akik azelőtt a kádári diktatúrát szolgálták. Egy erkölcsi bokaficam az egész.

- Mi maradt el, aminek nagyon is meg kellett volna történnie 1990-ben?

- Már utaltam a gyanús és bűnös privatizációs ügyekre. Ezeket nem állította meg senki. A másik pedig az, hogy át kellett volna alakítani a titkosszolgálatokat. A besúgókat már nyilvánosan megneveztük, elítéltük. De vidáman fickándoznak tovább azok a tartótisztek, akik a szocializmus elnyomórendszerét működtették, a szolgálat motorjai voltak. Hol itt, hol ott tűnnek föl most is. Politikában, gazdaságban egyaránt folytatódnak a zsarolások, beszervezések, megfigyelések, a dossziézások. És persze a barátok most is jól járnak. A Hócipő című lap például egészen szép pénzt kapott azért, hogy népszerűsítse a titkosszolgálatokat. Elég morbid, nem?

- Igen, de nem lehet egy ilyen rendszert az idők végezetéig fenntartani, ezt nyilván Gyurcsány Ferenc is tudja...

- Mindent megpróbálnak. Azt is, ami már bőven a törvény és a morál mezején kívülre esik. Már eleve úgy gyártják a jogszabályokat is, hogy csak a saját túlélésükre gondolnak. Az előbb említettem például a gyűlöletbeszéd-törvényt. De itt van az a tervezet is, hogy akik hazahozzák a külföldi "offshore" cégekben levő pénzeiket, azoknak csak öt százalék adót kell fizetniük ebből, s le van tudva minden. Morbid ez is, de a balliberális gazdasági elit jól jár vele. Ez a lényeg.

- Az idén EP-választás lesz, jövőre pedig országgyűlési és önkormányzati választások. Elegendő erő és hit van a szavazókban ahhoz, hogy végképp leszámoljanak Gyurcsánnyal és pártjával?

- A mostani népszerűségi mutatók szerint igen. A baloldal persze annál rafináltabban manipulálja a társadalmat. Még az ellenzéki pártokat is. A Fideszt például bevitték az elhatárolódások zsákutcájába... Érdekes, a túloldalon senki sem határolódik el a másiktól. Még Havas Szófiától sem határolódtak el baloldali politikus társai, amikor egy régebbi felszólalásában brutálisan nekirontott az 1956-os forradalomnak.

- Ön most nagyon pesszimista.

- Inkább realista vagyok. Sőt bizakodó! Többé nem szeretnék ugyan képviselő lenni, de majd más formában teszem a dolgom, mert nem lehet véletlen, hogy az Isten többször is visszaküldött az életbe. Hiszem, hogy a sok manipulációval sem tudták kilúgozni az emberekből az igazság utáni vágyat. És ha az Isten is megsegíti ezt a nemzetet, akkor egyszer még magasra emelkedik. Csak a hazugsággal és a hazugokkal számoljon le örökre.

- Újra elmondaná a 2001-es beszédét az Országgyűlésben?

- Újra. Időszerűbb, mint valaha.

***

Pályakép

Wittner Mária 1937. június 9-én született Budapesten. Kétéves korában a karmelita rend vette gondjába, édesanyját csak tizenegy évesen ismerhette meg. Iskolai tanulmányai után gépírónőként dolgozott Szolnokon és Kunhegyesen, majd visszaköltözött a fővárosba, itt alkalmai munkákból élt. 1955-ben fia született. Már az események kezdetétől fogva részt vett az 1956-os forradalomban, először sebesülteket ápolt, majd fegyverrel harcolt. A forradalom leverése után Ausztriába szökött, de nem sokkal később hazajött. Letartóztatták, s 1958. július 23-án, huszonegy éves korában halálra ítélték. Néhány hónap múlva, 1959 elején életfogytiglanra változtatták a halálos ítéletét. Wittner Mária 1970-ben szabadult. előbb varrónő, majd takarítónő lett, 1980-ban rokkant nyugdíjba küldték. A rendszerváltás után részt vett több ,56-os szervezet munkájában is, ma a Fidesz parlamenti képviselője.

Részletek Wittner Mária 2001. február 25-én elhangzott beszédéből

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat - élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. (...)

Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. (...)

Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, hogy a dolgos Magyar Nép munkájából - elveiket megtagadva - lettek vöröskapitalisták.

Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.

Vádolom a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket.

Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.
Vádolnak az élők és a meggyilkolt halottak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy Nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.
Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

Mégis bejutott a film

Tavaly nevetséges álokokra hivatkozva akadályozta meg az Országgyűlés házbizottsága, hogy levetítsék a Parlamentben Siklósi Beatrix és Matúz Gábor Wittner Máriáról készült portréfilmjét, a Hóhér vigyázz! című alkotást. Akkor állítólag nem volt az Országházban olyan terem, amelyet megfelelően el lehetett volna sötétíteni. Az idén azonban a Fidesz ma délután, 14 órakor kezdődő megemlékezésén belül levetítik a Parlamentben a portréfilmet.