Ez a lényeg. Hogy olvashatjuk. Hogy forog a neve annak a bonsaipártnak, amely valaha néppárt volt, de mára gyakorlatilag elnéptelenedett.
Nincs értelme találgatni, vajon elfogadja-e Bokros Lajos a felkérést, nincs értelme azon töprengeni, miért csak a második helyet kaphatja meg az egyébként egyik legaktívabb EP-képviselőnk, Olajos Péter, azzal se fárasszuk magunkat, hogy az idén miért nem Dávid Ibolya vezeti az MDF-listát. A cél csupán a közbeszéd tematizálása, az, hogy még néhány hétig le lehessen írni annak a pártnak a nevét, amelyet tiszteletre ugyan nem méltó, de tiszteletbeli parlamenti pártnak tart a közvélekedés.
Ha, feltéve, de meg nem engedve, Brüsszel választhatna Magyarországról képviselőt, akár még az is megtörténhetne, hogy ugyanazt a személyt jelölnék, mint a Dávid Ibolya és társai nevű kisegyüttes. Brüsszelben ugyanis jobban cseng Bokros Lajos neve, mint hazánkban, azt a várost nem rengette meg a "Bokros-csomag", ott az emberek élték a maguk amúgy meglehetősen magas színvonalú életét, fütyülve arra, mi történik nálunk.
Ha tényleg Brüsszel mondhatná meg, ki képviselje náluk Magyarországot, a nemzetközi józan ész azt diktálná ott, hogy az az ember legyen legalább Nobel-díjas, mindegy, mi a foglalkozása, legyen elég az, hogy eléggé utálja a magyarokat, tudjon nyelveket, képes legyen írni-olvasni, számolni, szeressen szülőhazáján kívül lakni. Bizonyára akadna valaki, aki kibökné Kertész Imre nevét. S mi, amilyen balekok vagyunk, mosolyogva bólintanánk az ötletre, tényleg jól cseng a név, valóban ismerősként ad-vesz a világpiacon, ismeri őt a nemzetközi tőke élcsapata.
Mindez persze sokak szemében ízetlen tréfának tűnik föl. A helyzet azonban valóban humoros. Mivel a szabad demokraták azzal nyitották EP-kampányukat, hogy nekik mindössze kétszázezer + egy szavazó kell, akkor, jelentem, azt az egy biztos szavazót mindenképpen elveszítenék, akit Bokros Lajosnak hívnak, ha - és itt egy kissé illik elbizonytalanodni - végül is elvállalná a jelöltséget.
Demokráciákban nem szokás teljes bizonyossággal állítani, ki lesz egy közelgő választáson a befutó, de baráti köröm körömszakadtáig vallja, sem az MDF, sem az SZDSZ nem talál magának 199 999 + 2 főt. Így aztán e baráti kör szerint teljesen mindegy, ki vezeti az MDF és az SZDSZ EP-listáját. Bár Bokros Lajos eljuthatott volna - talán - Brüsszelbe, ha az SZDSZ jelöltje lenne, a vadliberális kapitalizmusnak lehet ennyi megrögzött híve, illetve kedvezményezettje. A liberálisok nem tették, bánhatják. Bánjuk mi is, Bokros a liberálisok gazdaságpolitikáját képviselve kicsit jobban lobbizgathatott volna újabb kölcsönökért, a professzor úrnak könnyebben elhitték volna, hogy igazán szükségünk van az újabb gyógyászati segédeszközre. (Pénzügyes mankó.)
De fordítsuk kissé komolyabbra a szót. Olajos Péternek ismereteink szerint komoly érdemei vannak abban, hogy hazánk környezetvédelmének fontos ügyeiben előbbre tartunk, mint korábban. Sokat és eredményesen harcolt a Rába tisztulásáért, hogy csak egyetlen példát mondjak. Bokros Lajossal szemben ő Brüsszelből többet tett Magyarország jövőjéért, mint a valahai pénzügyminiszter tett idehaza. Olyan sokat, hogy az még Dávid Ibolyának is csípte a szemét. Zseniális asszony: egyetlen felröppentett mondattal intézte el, hogy mindkét kis párt esélye a nullához közelítsen.