- Bár az lett volna meglepetés, ha nem ön a polgári oldal jelöltje a májusi időközi polgármester-választáson, mégis néhány nap gondolkodási időt kért, mielőtt igent mondott a felkérésre. Mit mérlegelt?

- Pécs városa régóta nagyon nehéz helyzetben van, s most, hogy rémisztő gazdasági válság söpör végig az egész világon és Magyarországon is, különösen nagy a baj. Magamhoz sem lettem volna őszinte, ha nem mérem fel a helyzetet, azt, hogy meg tudok-e birkózni a nagy feladattal. Ezért több olyan embert kerestem fel, akiknek munkássága meghatározó Pécsett, s akik véleménye fontos számomra. Arra kértem őket, hogy őszintén mondják el, mit gondolnak városunk helyzetét illetően. Így találkoztam Mayer Mihály megyéspüspök úrral, Gábriel Róberttel, a Pécsi Tudományegyetem rektorával, Síkfői Tamással, a Kereskedelmi és Iparkamara Baranya megyei titkárával, továbbá több helyi civil szervezet képviselőivel. Barátaim és családtagjaim véleményét is kikértem, és nem utolsósorban konzultáltam Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is. Ezek nagyon hasznos beszélgetések voltak, kiviláglott belőlük, hogy bizony mindenki rendkívül súlyosnak tartja a város helyzetét, s abban is véleményegység volt, hogy hosszú távon csak olyan erényekre épülő politika tud működni, amelyik feloldja a várost régóta fojtogató, elkeseredett politikai állóháborút és fejlődési pályát nyit Pécs számára. Mindannyian úgy látják, a mostani rendkívül súlyos helyzetből is van kiút. Polgármester-jelöltségem egyébként akkor válik hivatalossá, ha a párt helyi szervezete is áldását adja rá. Erre február 24-én (lapzártánk után - Á.B.) kerül sor.

- A Fidesz helyi szervezete egységesen támogatja? Korábban több belvillongás is borzolta a kedélyeket...

- Ezek mára jórészt elcsitultak. Kétségtelenül nem vagyunk egyformák, vannak szimpátiák és ellenszenvek. De a cél most az, hogy végre valódi alternatívát mutassunk fel, és bebizonyítsuk, hogy nem törvényszerű az egy helyben toporgás. Dolgozni kell.

- Elszántnak tűnik. Miként vélekedik lehetséges ellenfelei esélyeiről?

- Egyelőre még nem ismertek a jelöltek, de - és ez nem az ő lekezelésük - nem rájuk kívánok összpontosítani. A politika időnként túl sokat foglalkozik az ellentáborral. Én inkább pozitív hangvételű kampányt akarok folytatni, s ennek során arról beszélni, hogy én mit szeretnék. Sárdobálás helyett őszintén kívánok beszélni, mert olyan időket élünk, amikor a mellébeszélésre többé nincs idő. Tudatosítani kell a pécsiekben, hogy a város ügyei egyáltalán nincsenek rendben. Nem lehet több elhallgatott, eltitkolt ügy. Mindenben teljes nyíltságra törekszem, ami a pécsieket érinti, és szeretném, ha a város polgárai is egyenesen elmondanák a véleményüket. Számomra fontos, hogy ők mit gondolnak városunk ügyeiről.

- Ha a pécsiek elöljáróvá választják, mivel kezdi legelső hivatali munkanapját?

- A legsúlyosabb nyűgünk a város pénzügyi helyzete. Ez nem a válság következménye, hanem régóta fojtogat minket. Épp ezért érezzük meg hatványozottan a krízist. Pécs költségvetése átlagosan 40 milliárd forint évente. Igaz, idén az Európa Kulturális Fővárosa program miatt 60 milliárdból gazdálkodhatunk, de ez kivételes esztendő. Ha tehát az átlagos 40 milliárddal számolunk, abból 31 milliárd forint a hitelállomány, vagyis az átlagos költségvetés háromnegyede. Ez rendkívül rossz arány, az eddig felvett hitelek törlesztése pedig évente 3,5 félmilliárd forint. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy többet költ a város a puszta működésre, mint amennyi bevételt elkönyvel. A szocialista-liberális városvezetés fogadkozott, hogy a ciklus végére a hiányt ledolgozzák, de ebből ma semmi nem látszik. Továbbra is gúzsba kötve táncolunk. Ezért azonnal átfogó leltárt kell készíteni arról, hogy az átadás-átvétel pillanatáig mi történt a városházán, ki mit tett vagy nem tett, s ki milyen döntésekért felelős.

- Hogy lehet pénzügyileg konszolidálni Pécset ilyen országos és nemzetközi gazdasági klímában?

- Nagyon feszes, szigorú költségvetésre van szükség. A városháza működésében pazarlás tapasztalható, több tízmillió forintot takaríthatunk meg és csoportosíthatunk át máshová, ha ezt sikerül visszafogni. Olyan korszerű számítógépes elszámolási rendszert szeretnék bevezetni, amelyik minden egyes kiadott forint elköltését nyomon követi, az utolsó villanykörtecserét illetően is. A költségvetésen kívül is vannak azonban nyomasztó ügyek.

- Melyek ezek?

- Máig érezzük néhány korábbi botrányos eset káros hatását. Ilyen például a több mint háromezer huszadik századi festő képét tartalmazó Antal-Lusztig gyűjtemény ügye, melyet a kiállításnak helyet adó épület rendkívül hátrányos lízingkonstrukciója miatt be kellett zárni, vagy a korábbi városvezetés által a siker szimbólumának kikiáltott Expó Center. Átgondolatlan, nem egyeztetett beruházásként ezek mind veszteséget termeltek a városnak, továbbá a Pécsi Rendezvényszervező Kht. is rosszul gazdálkodott. Megoldandó a repülőtér ügye, mivel jelenlegi állapotában nem alkalmas nemzetközi légiforgalom bonyolítására. És persze körmünkre ég az EKF-program.

- Ebből hogyan lehet jól kijönni?

- Azt ki kell mondani őszintén, hogy a nagy beruházások közül gyakorlatilag semmi nem valósul meg időre. Ezért rangsorolásra van szükség ezek között. Mivel az Európa Kulturális Fővárosa cím egy évre szól, teljesen mindegy, hogy például a koncertterem 2010 novemberére vagy 2011 januárjára készül el, az már mindenképpen késő. A mindenki által használt közcélú közterek és közparkok rehabilitációjáról viszont nem mondhatunk le, így a beruházások közül ennek kell nekifeküdni, illetve magukra a programokra kell koncentrálni. Ezek többé-kevésbé megfelelőek, elég széles spektrumúak, a populáris elemektől az extravagáns eseményekig mindenki találhat kedvére valót. Ha a program nem a beruházásokról, hanem a kulturális rendezvényekről szól, akkor reményeim szerint nem vallunk szégyent. Hála Istennek ezt mindenki, így a szocialisták is Pécs számára fontos ügyként kezelik, bár e téren is voltak súlyos konfliktusaink. A városvezető szocialista-liberális koalíció például titkosította a 320 millió forintért készíttetett megvalósíthatósági tanulmányt, s retorziókkal fenyegettek minket, amennyiben nyilvánosságra hozzuk az abban foglaltakat. Később aztán jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy ez törvénytelen.

- Azt mondta, szeretne véget vetni a politikai állóháborúnak. A városi közgyűlés szocialista-liberális többségét tekintve egy kamikaze bőrében érezheti majd magát, ha a pécsiek bizalmából elnyeri a polgármesteri tisztséget...

- Amikor gondolkodási időt kértem, ezt is mérlegeltem. Tudom, hogy nagyon nehéz helyzet lesz. De magam mögött tudhatom a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt és az Összefogás Pécsért Egyesület egységes és erős frakcióját. 1994 és 1998 között már volt alkalmam megtapasztalni, milyen kisebbségben ellátni a polgármesteri feladatokat, így van benne némi rutinom. Abban a ciklusban nagyon sok harcot vívtunk, de ebből a pécsiek nemigen vettek észre semmit, s végül valahogy előre lendítettük a város szekerét. Én nem készülök háborúzni a közgyűlés kormánypárti többségével, volt már elég egymásnak feszülés a városházán. Pécs valamikor jól működő, modellértékűen sikeres város volt. Az itteniek tehetségét, szorgalmát a város javára kell fordítani, ehhez azonban egyenes szándék, őszinte beszéd és felkínált lehetőség kell. Szeretném, ha szülővárosom polgárai újra büszkék lehetnének Pécsre.