Ez leegyszerűsítve nem más, mint hogy a szomszédomtól kapott kölcsönpénzből fogadhatok arra, hogy a szomszédom csődbe megy, ha nem adom meg neki a tőle kölcsönkért pénzt. És mit tesz Isten, a szomszéd ilyen esetben gyakorta csődbe megy, én meg nemhogy nem adom meg a tőle kapott pénzt, de rátenyerelek a még megmaradt vagyonára is.
Nevezhetem mindezt a liberalizmus szükségszerű velejárójának. Nevezhetem rafinált spekulációs manővernek. Egyre megy.
Napkoron nem volt tőzsde. Így senki sem akarta "megshortolni" a szomszédját. Ha Lipták bácsi kölcsönkért nagyapámtól egy pakli szűzdohányt, nagyapa biztos lehetett benne, hogy Lipták bácsi nem gyújtja rá "köszönetképpen" a házat. Nagyanyám is biztos volt benne, hogy ha a faluszélen lakó, vályogvető Orgován bácsi kért és kapott egy levesre való paszulyt meg zöldséget a kiskertünkből, pár nap múlva biztosan megjelenik a portánkon, hogy a favágítónál néhány napra való gyújtóst csapdosson az ott száradó gallyak közül.
A negatív tőzsdei spekulációról különben Bush elnökhöz hasonló, lesújtó véleménye volt az angol miniszterelnöknek is. Az amerikai bejelentést követő napon, demokrácia ide vagy oda, ő is betiltotta a tőzsdei hiénálkodás ilyetén módját.
Kétszázötven forintért adtak akkoriban egy eurót.
Időközben Lipták bácsi is elszívott már nagyapám égi banklija mellett vagy száz vágat szűzdohányt - egészségére! -, Orgován bácsi is felaprított a favágítónál annyi száraz fát, amennyiből nagyanyám már megfőzött az égi sparhelten vagy száz ebédet. Orgován bácsi is kapott belőle, amikor csak betoppant, s a hideg tél közepette sem fagyott senki halálra a mi falunkban, Napkoron, de Oroson, Apagyon, Máriapócson sem, a főutcán sem meg a faluszélen sem.
Aztán tél végén, tavaszelőn a nyírbátori téeszfőkönyvelőnek - mostanság éppen pénzügyminiszternek titulálják - eszébe jutott, hogy Magyarország is tiltsa meg a negatív spekulációt.
A tudós pszichológusok a reakcióidő vizsgálatakor - vagyis mennyi idő telt el az inger és az arra adott válasz között - bizonyos következtetéseket képesek levonni a vizsgált személy agyának használhatóságáról.
Bush elnöknek egy nap, az angol miniszterelnöknek másfél nap, a magyar pénzügyminiszternek száz napra volt szüksége a reagáláshoz.