És a szövetség sokak számára olyan alakulatnak tűnhet, amely képes is a megváltásra, mert tehetős tőketulajdonosokból, munkaadói szervezetek vezetőiből, tudósokból, MTA-elnökökből, no és magasan kvalifikált gazdasági-pénzügyi szakemberekből áll. Ráadásul hivatalosan nem kötődik egyetlen párthoz sem. Ami azért is fontos, mert az őszödi beszéddel a magyar társadalom kiábrándult a parlamenti politikából.
Egyébként nem is olyan rég, tavaly novemberben alakult meg, s mindjárt meg is mutatta a maga informális hatalmát. Színe elé idézte ugyanis a két legnagyobb politikai párt vezetőjét. Először Gyurcsány Ferencet, majd Orbán Viktort. Egy kis meghallgatásra. Más civilszervezet, például a Levegő Munkacsoport aligha lett volna képes erre.
A Reformszövetség persze úgy tett, mintha elégedetlen lenne a pártvezetők feleleteivel. Ennek következtében most saját válságkezelő csomaggal, pontosabban a megváltás csomagjával jelentkezett. A részleteket már ismerjük, itt most legyen elég annyi, hogy a terv semmi újdonságot nem tartalmaz. Kiragad bizonyos elemeket az MSZP és a Fidesz gazdaságpolitikai elképzeléseiből, s ezeket próbálja összeházasítani. Így kerül ugyanabba a keretbe az MSZP megszorításoktól terhes hadikommunizmusa és a Fidesz járulékcsökkentős előremenekülése. Csak a két eltűnőben lévő törpepárt, az SZDSZ és az MDF tapsolt az ötletnek. Ők rögtön meglátták a lényeget...
Úgy fest ugyanis, mintha a kormányzás átvételére készülne a szövetség, s ha csak az összetételét és a célkitűzéseit tekintjük, elvileg megfelel a szakértői kormány fogalmának. Ráadásul úgy tűnik, mintha valóban fényévekre állna a pártpolitikától. Semmiféle ideológiai felhangot nem ad ötleteinek, pusztán nyers számokban és százalékokban beszél. Mindezt egyébként nem is ötletcsomagnak, hanem egyenesen a kitörés receptjének nevezi. Olyan gazdasági orákulumnak, amelyet egyetlen párt gyógyfüves konyhájában sem tudtak eddig kikeverni, ehhez azok a nagy tudású és nagy tekintélyű emberek kellettek, akik most a Reformszövetségben ülnek. És mindennek tetejébe még ott van az a mesterségesen keltett érzet is, hogy ez a szervezet valamiféle régóta áhított közmegegyezést testesítene meg. Az, hogy tagjainak jelentős része az MSZMP spontán privatizációjával kezdte gazdasági karrierjét, vagy hogy függetlennek nevezett szakértőként is mindig az MSZP politikai tevékenységét támogatta, nem érdekes. Mint ahogy az sem: a szövetség egyik legnagyobb tekintélyével, Glatz Ferenccel már köztársasági elnökként és miniszterelnökként is számolt az MSZP. És akkor még nem is említettük Békesi Lászlót, Demján Sándort és az agráros Nagy Tamást, aki az MSZP-s mezőgazdasági holdudvar egyik legismertebb zöldbárója. Mert hát ki is merne itt latens szocialista párti elkötelezettségről beszélni akkor, amikor ott van a csoportban Pálinkás József, aki egyenesen a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjából érkezett az MTA elnöki székébe, vagy Chikán Attila, aki az Orbán-kabinet gazdasági minisztere volt annak idején. Szép, népfrontos, kibékülős fíling kerítheti hatalmába a külső szemlélőt.
De vajon hány magyar szavazó jön majd rá, hogy mindez csak szemfényvesztés? Nemcsak azért, mert az ideiglenes kabinet tagjainak jelentős része vagy az MSZP gazdasági háttérhatalmához, vagy pedig a párt szakértői köréhez tartozik, de azért is, mert ebben a kormányban olyanok is helyet kérnek majd maguknak, akik egyébként a direktnél is direktebb szerepet vállaltak az MSZP politizálásában, vagy mondjuk úgy, az ország szétverésében. Itt van mindjárt Medgyessy Péter. Bármit tett, nincs tagkönyve, simán átmentheti magát egy szakértői kormányban a jövő politikai kurzusaiba. Ugyanebből az okból sok szocialista potentát akár ki is léphet formálisan a pártjából, Gráf Józsefből például simán kinézi ezt az ember. Ezt a "függetlenedési technikát" különben már mesterfokon gyakorolja az MSZP az önkormányzati választásokon.
Hja, a függetlenség... A szakértői kormány - alkossák bárkik - jogi és gyakorlati érelemben is csak a parlament keretei között működhet. Tegyen le tehát bármilyen törvénytervezetet az Országgyűlés asztalára, azt csakis a parlamenti többség hagyhatja jóvá szavazataival. Azaz az MSZP és az SZDSZ baloldali szövetsége. Továbbra is ők, illetve a mögöttük álló gazdasági-pénzügyi mogulok irányítanák az országot.
Az MSZP és az SZDSZ újra megtalált szövetségéhez persze csatlakozna az MDF is, hiszen az SZDSZ-hez hasonlóan csak a szakértői kormányba beépülve és azt támogatva mentheti át magát részben vagy egészben a következő ciklusra. Egy előre hozott választás viszont azonnal "végezne" velük. Nem véletlen, hogy a Reformszövetség programját most éppen a két kis párt terjeszti lihegve az Országgyűlés elé mint határozati javaslatot. Ma dönt a tárgyalásáról a Házbizottság.
Az előre hozott választás különben az ország sorsának metaforája lett. A szövetség programja továbbra is a globalizmus medrében tartaná hazánkat, ezen belül keresi a kiigazítás lehetőségeit, s így a helyén hagyná az egyéni és szűk csoportérdekeket képviselő komprádor elitet is. Jóllehet Magyarországnak nem egy rossz és nemzetvesztő rendszer toldozgatására és foldozgatására van szüksége, hanem mindenekelőtt spirituális változásra s az ebből következő társadalom- és gazdaságfilozófiai alapvetésekre. Mindez száznyolcvan fokra áll a Gyurcsány-kabinet politikájától és napi gyakorlatától, de a Reformszövetség ötletrohamától is. Amiről beszélünk, az egy morálisan is új, hazafias, hagyományt és közösséget, jogot és kötelességet tisztelő polgári Magyarország lenne. Pardon: kell, hogy legyen! Főhajtással mindenekfelett a vidék és a termőföld előtt! Minden, ami más, megöl bennünket.
Legyen fenyegető példa erre az a totális csőd, amelybe a Gyurcsány-kormány és a mögötte álló elit vitt minket.