Első ránézésre Rogán Antal jól látja, az SZDSZ csupán "színjátékot" ad elő újsütetű keménykedésével, hiszen a párt valójában "a koalíció foglya", amelyből a Fidesz nem fogja kisegíteni. Az SZDSZ-nek valóban nincs mozgástere, erős nyomásgyakorló pozícióját (nélküle borul a koalíció) gyengíti, hogy az MSZP pontosan tudja: a két egykori liberális szövetségest betemethetetlen árok választja el. Éppen ezért, vesztenivaló híján reagálhatott volna Kuncze Gábor lazábban is Pokorni Zoltán szja-ügyi kvázikoalíciós ajánlatára (amelyre Orbán Viktor is ráerősített), hiszen a szabad demokraták az adócsökkentés, az egységes 20 százalékos adókulcs, nem pedig a szocialista párt mellett kötelezték el magukat a Korszakváltás Programjában. Persze az SZDSZ és a Fidesz együtt soha nem csökkentett volna adót az MSZP ellenében, de nem is ez a fő baj. A liberális párt nem hiányzó politikai mozgástere, hanem hiányzó bátorsága és kreativitása miatt foglya a koalíciónak.
A szabad demokraták több mint egy éve lényegében minden olyan kormányzati döntéshez asszisztáltak, ami súlyosan növelte a büdzsé hiányát, és csak a szocialisták számára volt elementárisan fontos - és nem csupán a választási ígéretek teljesítése, hanem politikai identitásuk erősítése okán is. Baloldali politikusok és közírók immár nyíltan a szocdem "szolidaritási" értékrend prioritásáról értekeznek, ugyancsak nyíltan elismerve, hogy egyelőre nem fújnak szabadelvű kormányzati szelek. Egy ilyen helyzetben legalábbis sajátságos, hogy nem a liberális politikusi, hanem a szakmai, közgazdászi elit hívja fel a figyelmet a növekvő állami gondoskodás és támogatás tarthatatlanságára. Békesi László legutóbb az ÉS-ben például egyenesen piacpárti "gazdaságpolitikai fordulatot" sürget a katasztrófa elkerülésére.
Az SZDSZ tehát kissé megkésve ugyan, de helyesen követel jövedelemadó-csökkentést - pláne, hogy erről kormánydöntés is született. Politikusai azonban (köztük a gazdasági miniszter) csak a lényeget mulasztják el kommunikálni: azt, hogy egy liberális párt számára az adók csökkentése nem egyszerűen gazdasági, hanem kulcsfontosságú társadalompolitikai, szabadságpárti lépés. Minél több pénz marad a polgárnál saját jövedelméből, annál inkább ő, az egyén dönt a felhasználásáról, nem pedig egy állami bürokrácia, a kollektíva nevében.
Hiányzik a párton belüli konszenzus a liberalizmus irányáról: miközben Kuncze pártelnök adót csökkentene és tovább privatizálna, Persányi miniszter az ökoadó bevezetésén dolgozik, Fodor Gábor pedig a "zöld gondolatot" és a "felelősek vagyunk egymásért" vonalat erősítené, holott az nemcsak költségigényes, de erősen szocdem is. Még ha az szja csökkentéséhez végül sikerülne is összedobni a hiányzó 110-150 milliárd forintot - bátor, liberális kormányzati koncepció és ütős háttércsapat híján az SZDSZ csak sodródik a kormánnyal.

Seres László - Népszabadság
2003. július 23.