Megölt mosolyok

Hihetetlenül szerencsés csillagzat alatt tevékenykedhettek 2002-től egészen 2008 végéig a szocialista (és szabad demokrata) kormányok. Nem okozott súlyos gondokat az orosz és ázsiai válság, a délszláv háború véget ért, a nagyobb árvizek elmaradtak, kedvező volt a világgazdasági klíma. 2002-ben még megvolt az euró bevezetésének céldátuma: 2007. (És ezt az időpontot akkor egyetlen gazdasági szakértő sem kérdőjelezte meg.) Nem volt tehát más feladat, csak haladni tovább a kikövezett úton, hiszen szinte minden tekintetben a régió vezető országaként tartottak minket számon.

Létrehozva: 2009. március 4., 01:59	nyomtat	küld

A csetlő-botló Medgyessy Péter csupán néhány hangulatjavító intézkedést hozott, miközben lerombolta és sóval hintette be az Orbán-kormány intézkedéseit. Utána jött Gyurcsány Ferenc, aki a kormányzás helyett kizárólag hatalomtechnikai megfontolásokat tartott és tart szem előtt. A recept abból a szempontból kitűnően működött, hogy még mindig ő a miniszterelnök. Az ország azonban Kelet-Közép-Európa sereghajtója lett. Érthetetlen okból letért a már említett kikövezett útról, ezért most, hogy begyűrűzött a gazdasági válság is, előkerültek a bozótvágók, amikkel legalább valami ösvényfélét kell kialakítani.

A helyzet nehéz. Szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne zárna be egy gyár, egy üzem, hogy ne hallanánk több száz fős leépítésről. (A Suzukinál megtörtént, hogy a délelőtti műszakba érkező fiatalemberrel közölték, megszűnik az állása, majd a délutáni turnusban dolgozó feleségét is tájékoztatták: keressen új munkát.) A családok életét szinte lehetetlenné teszi a devizában felvett hitelek emelkedő törlesztőrészlete. A forint árfolyama olyan, mint a szocialisták népszerűségi indexe, mindig áttör egy újabb lélektani határt. Emellett a bankok szemrebbenés nélkül emelnek a kamatokon is. A még mindig képlékeny megszorítások szintén a családokat célozzák meg.

Hová vezet ez? Megszaporodnak majd az önértékelési problémákkal küzdő emberek, még inkább népbetegség lesz a depresszió, és - szörnyű kimondani - ahogy ez ilyenkor lenni szokott, jönnek majd az öngyilkosságok. Megnövekszik a válások száma, családok százezreinek az életét verik szét a veszekedések, keserítik meg a könnyek. A tétova hatalom szisztematikusan öli meg a gyerekek, az anyák, az apák, a nagyszülők mosolyát, és ez súlyos áldozatokat követel majd. Ha már a mosoly is eltűnik, ott már minden rossz.

Mert Gyurcsány Ferenc ledorongolhatja, kioktathatja hetente a parlamentben az ellenzéket, attól nem enyhül a válság. Hiába frusztrálja a miniszterelnököt, hogy a Fidesz - úgymond - csak a kormány bírálatából él, ez az ellenzékiség egyik legfőbb ismérve. A jelenlegi felállásban a Fidesz nem kormányozhat.

Ez a tehetetlen, lomha kormány túl azon, hogy felvett húszmilliárd euró hitelt, nem sok érdemi lépést tett a válságkezelésre. Pedig itt minden nap, minden óra fontos lehet, itt minden pillanatban emberi sorsok pecsételődhetnek meg. (Egy hosszú kampány és egy gyors hatalomváltás után Barack Obama javaslatára az amerikai képviselőház már január 30-án szavazott a mentőcsomagról, amely adócsökkentésre építve három-négy millió munkahelyet hivatott megmenteni az Egyesült Államokban.)

Ennek a késlekedésnek és az elmúlt évek kormányzati hibáinak meglesz a böjtje. Mindenki tudja, hogy mi vár a szocialistákra az európai parlamenti választásokon. Sokáig az MSZP-s politikusok azt hitték, nincs lejjebb, de rá kellett jöjjenek, hogy nagyon is. Eljutottak oda, hogy azon törik a fejüket, hogy - ahogyan húsz éve - miképpen festhetnék át a Magyar Szocialista Párt cégérét, és az SZDSZ, valamint a Bokros Lajossal balra soroló MDF társaságában egy új szövetségben látják a jövőt.

Már a nevüket is szégyellik.

(Villányi Károly, Magyar Nemzet)