A múlt hét végi rendkívüli EU-csúcson ugyanis nem pusztán elutasították a magyar kormányt képviselő Gyurcsány Ferenc javaslatát, hanem a nemzetközi sajtó meg is alázta a miniszterelnököt. Fátylat rá, hogy hazánkkal sem bántak kesztyűs kézzel a német, osztrák, olasz és francia újságok, de hát a kritika ilyenkor Budapest címszó alatt éppenséggel a regnáló hatalmat illeti. Mellesleg jól látják Bécsben, Párizsban, Berlinben és Rómában is, hogy mi nálunk az alapprobléma. Kevesen dolgozunk, sokat fogyasztunk, és eladósodtunk - olvasható a rólunk szóló cikkekben. Az általánosítás persze fájó, ám a tény az tény, a statisztika pedig felettébb beszédes.

Persze változtatni mindig lehet. De Gyurcsány Ferenc személye és a kormány hiteltelensége közép- és hosszú távon is rontja hazánk kilábalási esélyeit. Éppen ezért is meglepő, hogy a magyar miniszterelnök olyan témakörökben - finoman szólva - ambicionálja magát, amelyekhez nincs túl sok köze. Brüsszelben például pénzügyi segélycsomagot kért a kelet-közép-európai térségnek, korábban pedig Davosban az Európai Unió agrártámogatási rendszerét kívánta megreformálni. Mindkét világpolitikai húzás kudarccal járt.

A brüsszeli kísérlet követelőző volt. Gyurcsány Ferenc 180 milliárd eurós mentőövet kért a régiónak, ami számítások szerint egyébként sem oldotta volna meg a kétes hitelek, kintlévőségek problémáját. Szakértői körökben ennek az összegnek a kétszeresét sem tartanák túl soknak. Ugyanakkor a nyugat-európai országok is recesszióval küzdenek, illetőleg költségvetési pénzeket pumpálnak a gazdaságokba, ami ugyebár növeli a deficitet. Vasfüggönyt ilyenkor nem illik emlegetni. Részint azért, mert az egyébként is létezik, másrészt ne egy olyan ország, ne egy olyan politikusa emlegesse, aki egyetlen európai uniós gazdasági normát - az államháztartási hiánytól kezdve az infláción keresztül az államadósságig - sem tud betartani.

Ezzel együtt nem kell siratni a Lajtán túli állapotokat, sőt taktikusabb tárgyalások révén a nyugat-európai államok vezetői is meggyőzhetők arról, hogy "Kelettel együtt" - ezek volnánk mi - "Nyugat" is borulhat. Vagyis az Európai Unió megmaradásáról is szó van akkor, mikor az egykori vasfüggöny mögötti térség bedőlése ismét aktuális. Márpedig - és ezzel ne áltassuk magunkat - a piacgazdaságra és a demokráciára történő áttérés két évtizede még nem teremtett stabilitást a régióban. A választók nem kis része továbbra is a szocialista rendszer, illetőleg a kádári világ "vívmányaira" ácsingózik - az MSZP legnagyobb örömére.

Eközben tény az is, hazánknak ma nincs politikai vezetése, amely irányt és célt jelölne ki. Még csak az sincs, hogy egy technokrata gazdasági válságkezelő csomag születne. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország teljes megújítására lenne szükség.

Amit leszűrhetünk a rendkívüli EU-csúcsból az két dolog: nem szabad olyan javaslattal kirukkolni, amely nem élvezi mások támogatását, másrészt a magyar állam elvesztette a bizalmat.

Azt pedig halkan jegyezzük meg: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki az oroszok nagy barátja, hitet tehetne végre atlantista elkötelezettsége mellett - is. Ha Magyarország tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, nem Moszkvában kellene hajbókolni, hanem Brüsszelben előszobázni.

Különösen akkor, ha onnét várjuk a mannát.