Az ország mutyizós, adócsalásra és más gazdasági csalafintaságokra hajlamos része szociális árnak nevezi, ha számla nélkül, zsebből zsebbe fizet áruért, szolgáltatásért, jó szóért, befolyásért. Tudjuk, a miniszterelnök úr nem kedveli, ha rajta és haverjain kívül mások is ilyen eszközökkel élnek, mert az maga a csalás, a feketegazdaság meg a korrupció, márpedig ezen cselekményeket kizárólag a szociálisan érzékeny, haladó szellemű baloldaliak hivatottak elkövetni. Mindenesetre felhívnám az APEH illetékeseinek figyelmét, hogy van itt egy miniszterelnök, aki számla nélkül üzletel ezzel az országgal, mi több, nagy valószínűséggel a "válságból való kivezetés" nevű tevékenységre nem kért TEÁOR-számot. Ugyanakkor, ha most csak annyi a dolga, hogy kivezesse az országot a válságból, joggal feltételezzük, az elmúlt hat és fél évben az volt a dolga, hogy belevigye (mármint a válságba).

Ha ez így van, akkor eddig egész jól teljesített, megbízói igazán elégedettek lehetnek vele, békeidőben, ilyen sebességgel, ilyen mély válságba csak a legnagyobbak (Sztálin, Mao, Castro) képesek taszítani egy országot, így bőven kiérdemelte a világ gazdasági és politikai potentátjainak kitüntetett figyelmét. Különösen azért, mert az elnök úr kifejezetten szerény és visszafogott ember, aki a válság bekövetkeztének okát (s főleg ódiumát) áthárítja a Fideszre, mintha ő kívülről és ártatlanul éppen csak belecsöppent volna a válságba, amelyet most a maga nagylelkű és önzetlen módján menedzselni kénytelen. Sőt, ha megfelelő empátiával elemezzük kormányunk fejének, eszének és lelkének üzeneteit, arra is rádöbbenünk, hogy a válság nem más, mint maga a Fidesz, a maga pőre, kirekesztő rasszizmusával, gazdasági analfabetizmusával, populista szélhámosságaival. Az olyan jelenségek, mint a gazdasági visszaesés (nem a növekedés lassuló üteme, hanem a konkrét csökkenés), a növekvő munkanélküliség, a forint zuhanórepülése, a szociális juttatások megnyirbálása (megvonása), a lakosságot sújtó megszorítások sorozata, valójában a Fidesz politikai megnyilvánulásainak tünete és következménye. Hiszen Orbán és társulata "rezet árulnak arany áron". (Talán a rezet is szociális áron kéne árulni, mint az országot.)

Ezenkívül a fideszeseknek program helyett csak jelszavaik vannak, nem szólva arról, hogy ők csak butítanak, antagonisztikus ellentétben a szocialistákkal, akik folytonosan bátorítanak. Semmi nem bizonyítja annyira a Fidesz és Orbán Viktor vezetői dilettantizmusát, mint az, hogy olyan gazdasági ígéretekkel szédítették a választókat, amelyektől: "Nem a gazdaság pörögne fel, hanem a költségvetési hiány és az államadósság." Hálával tartozunk Gyurcsány Ferencnek, aki kemény, megalkuvást nem ismerő küzdelmek árán elérte; nem a Fidesznek köszönhetjük, hogy az elmúlt hat évben nem egyszerűen felpörgött, hanem soha nem látott magaslatokba szárnyalt a költségvetési hiány és az államadósság. Már csak abban reménykedünk, a Fidesznek soha nem lesz bátor, erős programja, mert ha ez bekövetkeznék, a miniszterelnök megfontolná akár a lemondását is. Márpedig visszavonulása esetére azzal fenyegette meg a világot, hogy "írok majd kib...tt jó könyveket a modern magyar baloldalról". Legalább a könyvkiadókat kíméljük meg!