A mágus tovább varázsolna

Létrehozva: 2009. március 5., 08:12	nyomtat	küld

Közös könyvük a Közgazdaságtan, amely világszerte az egyetemisták alaptankönyve. A nagyközönség számára is megszívlelendő tanításuk lényege, hogy a nagy kormányzati adósság hosszú távon fékezi a gazdasági növekedést, mivel a magántőke kivonul a termelésből, és átvándorol az államadósság meghitelezésébe. Így fokozódik a reálszektor hatékonyságvesztése a túlzott adóztatás miatt, amely az állampapírok utáni kamatfizetésre kell. Ennek következményeként az ország kénytelen csökkenteni a lakosság életszínvonalát a külföldi adósságszolgálat megfizetése érdekében. Akár Magyarországra is gondolhattak volna.

Igen, átvándorol a magántőke, mert a szabad belföldi tőke (már akinek van), de főleg az ország iránt érdeklődő külföldi, nem a termelésbe fektet, hanem az államadósság meghitelezésébe. Ezt tanítja a Nobel-díjas közgazdász. Vagyis minél nagyobb a hiány, minél nagyobb a baj, annál több kamatot remélhet a befektető. A kamatfizetés alapja az államadósság állománya, ami pedig folyamatosan emelkedik. Ha a Medgyessy-Gyurcsány-éra előtti úgymond "utolsó békeévet" vesszük alapul, akkor a kormányzati adósság 7953 milliárd forintot tett ki. A tavalyi évben az adósságállomány 18 ezer milliárd forint volt. A szocialisták hétéves kormányzása alatt az államadósság nagyjából a két és félszeresére emelkedett, az októberi IMF-hitelekkel pedig már a háromszorosára. Kamatra 1085 milliárd forintot kellett fizetnünk a tavalyi évben. Hozzávetőleg annyit, mint az APEH-hoz befolyt személyi jövedelemadóink tömege. Az idén még többet fogunk. A kamatfizetés mértéke a Fidesz-kormány utolsó teljes évében csak 700 milliárd forint volt.

A szocialisták már annyira eladósították az országot, hogy a külföldi befektetők nem építenek gyárakat, ami van, azt is összepakolják, és kivonulnak. Sőt a magyar államadósságot sem finanszírozzák tovább. 2008 októbere óta 700 milliárd forinttal kevesebb a külföldiek magyarországi állampapír-piaci befektetése.
A magyar lakosság is padlón van. Nem fog állampapírt vásárolni. Hiába a magasabb hozamígéret. Az állami bevételek egyre inkább a meglévő államadósság utáni kamatfizetésre mennek, nem pedig a hazai vállalkozások és a családok támogatására. 18 hónapos futamidőre felvettünk 20 milliárd eurós készenléti hitelt az államcsőd időleges elkerülésére. Lassan fél év eltelik a hitelfelvétel óta, de semmi jó nem történt. A legnagyobb hazai pénzintézet a válság kezdete óta 84 százalékot veszített a tőzsdei értékéből. Az euró lassan már 330 Ft lesz. Több mint százezer ember veszítette el a munkáját.

A sors fintora, hogy van egy másoddiplomás közgazdász miniszterelnökünk, akit Gyurcsány Ferencnek hívnak, és Samuelson és Nordhaus professzorok tanainak éppen az ellenkezőjét állítja. A növekvő államadósság és kamatszolgálat ellenére gazdasági fellendülést ígér. A vállalati adók mérséklését hirdeti, miközben emeli a forgalmi adót, és megadóztatja a szociális juttatásokat, hogy a hitelezők felé teljesíteni tudja a kamatszolgálatot.
A külföldiek nagy ívben elkerülik a magyar befektetéseket, de még az állampapír vásárlástól is tartózkodnak. Most már csak a csődbiztos IMF hatezermilliárd forintos hiteléből létezünk, amely tovább emeli az államadósságot és a kamatfizetési terheket. Közben a miniszterelnök újabb és újabb adóreformötletekkel vonja el a pénzt a lakosságtól és hazai vállalkozásoktól. Ha nő az adósság hogyan növekedhetne vagy akár stabilizálódhatna a gazdaság? Ez abszurd, legalábbis a már Nobel-díjat kapott közgazdász és kollégája nem ezt vallja.

A mágus most az adórendszer átalakítása révén a munkára rakódó közterhek csökkentését ígéri, ám egy másik bűvészi mutatvánnyal a szociális támogatásokat megadóztatja. Gyurcsány nullszaldós akcióról beszél.
Nagy általánosságban amennyit nyernek a polgárok, annyit kénytelenek áldozatként meghozni - mondja a miniszterelnök. Ez lenne a "kor parancsa"? A csődbiztos IMF-képviselő, James Morsink egy kicsit másképpen látja az "adóreform" lényegét: megfelelőnek mondta a kormányzat újabb 210 milliárd forintos megtakarítási tervét. Tehát tb-járulékok csökkentése kontra az áfaemelés és a szociális juttatások megadóztatása utáni egyenleg mínusz 210 milliárd. A kormány javára. Tehát többet von el a kormány, mint amennyit ad. Lehet, hogy az IMF jobban tud számolni, mint a magyar miniszterelnök, végül is az IMF és az Európai Központi Bank újabb húszmilliárd eurója bánja a szocialista kormányzás hét feledhetetlen évét.

Mindenesetre az emberek csak néznek, mint a moziban. Gyurcsány megmenti a 13. havi nyugdíjakat? Az államadósság növekedése ellenére a gazdasági stabilizáció felé araszolunk? Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc lesz a következő közgazdasági Nobel-díjas? Vagy inkább Oscar-díjra jelöljük?