Egy lap rajzán Gyurcsány Ferenc térdelve könyörög, Fico szlovák miniszterelnök pedig leckéztet. Nem tudom, hol van az a határ, amit a magyarok még elviselnek. A nyugatiak - érthető módon - jéghidegen reagáltak az újabb 180 milliárd eurós hitelkérelemre, amelyre - Gyurcsány szerint - a régiónak lenne szüksége. De ugye a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Ugyanis rajtunk kívül egyetlen ország sincs bajban. Ezért tisztességtelen, sőt erkölcstelen volt a miniszterelnök részéről mások nevében beszélni anélkül, hogy ezt valaki tőle kérte volna, és másokkal takarózva kérni segítséget a magyar gondok megoldásához. A szitán könnyű volt átlátni, ugyanis mindenki nagyon jól tudja, hogy igazán nagy bajban csak mi vagyunk.

Ahogy mindenki tisztában van azzal is: a jelenlegi hitelállományunk is kifizethetetlen nagyságú. Ezek után nem csoda, hogy már az sem hat meg senkit, ha a miniszterelnök, jófiúként, megígéri, hogy ha tovább szűkül a nemzeti jövedelem, akkor újabb megszorításokat vezet majd be a kormány. Nyugaton nyilván tudják, hogy a magyar gazdaság éppen az eddigi - már a konvergenciatervvel induló - megszorítócsomagok miatt zsugorodik egyre jobban össze. Ezen az újabb hitelek sem segítenének. Már csak azért sem, mert Gyurcsányéknak - népiesen szólva - az Isten pénze sem elég. Mindig találnak újabb jó barátot és üzlettársat, akinek még adhatnak valamit, például egy jó megbízást, amivel busás összegekhez lehet jutni, vagy vehetnek számára valamit. Legutóbb éppen a honvédséget szerelték fel sok százezer forintos laptopokkal. Jó üzlet lehetett annak, aki válságban, ilyen áron, ennyi - valószínűleg raktáron lévő - számítógéptől tudott megszabadulni. Ismerve a korrupciós listán elfoglalt szégyenletes helyünket, még az is feltételezhető, hogy az üzletet nyélbe ütő is kapott egy kis baksist. Csökkenő nemzeti jövedelem mellett persze ennek az üzletnek sem teremtődik meg a gazdaságban az ellenértéke, ezért ezt is - megszorítások formájában - az emberektől kell majd elvenni. De vajon meddig tűrik még el, hogy vezetőik elpocsékolják a nemzet javait és az emberek által megteremtett értékeket?

A The Economist brit szaklap szerint a válság kezelhető lenne, de nem kezelik. Ezért a helyzet nagyon hamar tragédiába torkollhat. A volt szocialistából lett uniós országok közül a legreménytelenebbnek Magyarország helyzetét tartja a lap. Nagy veszélyben van a forint is. A gazdaság gyorsuló zsugorodása és a növekvő bizonytalanság miatt ugyanis tovább gyengülhet. Ez növeli nemcsak a kormány, hanem a valutában eladósodott családok adósságát is. Az ország és a családok többsége is fizetésképtelenné válhat, ami kombinált csőd: állami és magáncsőd egyszerre. Ezt érzékelteti az országkockázat mutató is. A legutóbbi, az Economist Intelligence Unit által készített, a 17 legsérülékenyebb országra kiterjedő kockázatelemzés szerint Dél-Afrika után Magyarország a második legkockázatosabb ország. Vagyis nálunk nem érdemes tőkét befektetni. Nem is jön üzleti alapon tőkebefektetés. Csak azok a cégek - mint például a Mercedes - tartanak ki Magyarország mellett, amelyek óriási állami támogatásokat és adókedvezményeket élveznek. Ha ezek az összegek befolynának a költségvetésbe, jutna pénz a magyar kis- és közepes cégek helyzetének javítására, és nem kellene elvonásokkal tovább rontani a mezőgazdaság és az egészségügy helyzetét.

A pocsékolással párosuló megszorítás, továbbá a kifizethetetlen kamatú hitelek már padlóra küldték a gazdaságot. Az ipari termelésünk decemberben 23,3 százalékkal csökkent, a munkanélküliség pedig túllépte a nyolc százalékot. Egy 42 országot tartalmazó listán csupán két országban csökkent jobban az ipari termelés, mint nálunk, és a munkanélküliség 11 helyen volt magasabb. Február 25-én egy dollárért 237 forintot kellett fizetnünk, egy évvel korábban csak 171-et. Ez 38,6 százalékos forintgyengülés. A tőzsdeindex, a BUX február 25-én 9886,9-en zárt, ami 4,5 százalékos csökkenést jelentett az egy héttel korábbi, és 62,3 százalékos visszaesést a 2007. december 31-i értékhez képest. Demokráciában ez esetben a kormány tudja a tennivalóját. Ha nem tudná, akkor az államelnök figyelmezteti rá. A miniszterelnök ilyenkor nem külföldre jár pénzt kunyerálni, nem alázza meg mások előtt saját nemzetét, hanem teszi a dolgát. A dolga pedig az, hogy kormányával együtt lemondjon, és átadja olyanoknak a helyét, akik rendbe tudják hozni az országot. Olyanoknak, akiknek nemcsak a válságkezelésre, de a hosszú távú gazdasági növekedés beindítására is van receptjük. Olyanoknak, akiket más országok partnerként elfogadnak. Akik miatt nem nevetik ki Magyarországot. Csak diktatúrákra jellemző, hogy a rosszul dolgozó kormányok nem távoznak az ország éléről, ezért tömegmozgalmakkal, sztrájkokkal, forradalommal kell eltávolítani őket. Nálunk nem kellene eddig eljutni.