Jelesül, hogy ha már megépült az M0-s híd, rombolva a Szentendrei-sziget természeti kincseit, és ebbe beleegyezett a helyi közösség, akkor legalább a cserébe megígért autós "kishidat" támogassa az állami költségvetés.
Nem óhajtanék sokat mesélni a részletekről, részint mert elég nagy teret kapott az elmúlt időben a médiában, de amúgy a történetnek az általános tanulságai fontosabbak. Az eredmény döbbenetes: több mint hatvanszázalékos részvétel, majdnem nyolcvan százalék igen - vagyis elsöprő többség szavazott a helyi testület és a kormány alkudozása ellen, az állandó félrebeszélés ellen, az örök halogatás ellen. Szigetmonostor döntött. "Ügydöntött". A képviselő-testület - nem hiszem hogy rossz szándékból - korábban az alku mellett foglalt állást: alkudjunk meg, legyen híd, de csak kerékpáros közlekedésre, kevesebbért, majd később, meg így, meg úgy...
És Szigetmonostor bölcs népe a múlt vasárnap bizonyított. Elmesélte ennek az országnak, hogy a civil kurázsi szinte mindent legyőzhet, a vereség nem kódolt, nem végzetszerű, se az önkormányzat, se a kormány nem mindenható. Tanulságos volt az a nap. Este elmentem a helyi civil választási központba, egy Dunán horgonyzó vendéglőhajóra. Csupa boldog ember, folyt a sör, az emberek beszélgettek, a sok "igenes" és a kevés "nemes", együtt, barátságban, kvaterkázva. Én egy csudaszép "nemes" asszonnyal beszélgettem egész este. Szép, tanulságos beszélgetés volt.
Az ország tanulhat tőlünk. Vége a hazudozás trónusra emelésének, vége az "emberek unják a közéletet" hamis kommunikációnak, ha úgy tetszik, vége a Gyurcsány-Fodor- Dávid álszentségnek. Monostor utat mutatott. Hetven százalék, nyolcvan százalék, a számok nem hazudnak. Egy pici település mondott ítéletet Magyarország jövőjéről.